A sós pálcikák általában búzalisztből készülnek, amelyeket vízzel, sütőporral és sóval kevernek össze. Ezekhez hozzáadhatnak más ízesítőket vagy fűszereket is, azonban a leggyakoribb formája, amikor mindössze sóval szórják meg. Könnyen szállítható, ezért utazás során vagy munka közbeni nassoláshoz is ideális, de akár sétálás közben is könnyedén fogyasztható.
A sós pálcikát gyakran emlegetjük ropiként, a legtöbb csomagoláson mégis az előbbi kifejezéssel találkozhatunk.
A ropi kifejezés 1998 óta védett név a sóspálcika termékkategóriában,
ezt a védett brand nevet sikerült cégünknek, az 1992-ben alapított Csipet Land Kft-nek, megszerezni kizárólagos használatra. Büszkék vagyunk rá, hogy Magyarországon egyedüli gyártóként használhatjuk a Ropi elnevezést, ami termékeink csomagolásán is visszaköszön a jövőben" – mutatott rá Konkoly László, a Csipet Sós Pálcika és Perec Gyártó ügyvezető igazgatója. „Sós pálcikáink hagyományos vágott technológiával készülnek, a magyar fogyasztók csak hagyományos Magyar Ropinak hívnak"– tette hozzá az ügyvezető.
A sós pálcikák hosszú ideje a magyar gasztronómia részét képezik, és széles körben elterjedtek. Az emberek gyermekkorukban ismerkednek meg velük, így a sós pálcika sokak számára nosztalgikus érzéseket vált ki.
Emellett az is egy nagyon fontos szempont, hogy a ropi széles körben elterjedt társasági eseményeken, bulikon, családi összejöveteleken, mivel könnyen megosztható és népszerű a társaságban való falatozás során"
– ismertette Konkoly László.
Összegezve azt lehet mondani, hogy
a ropi és a sós pálcika technológiai szempontból és az ízesítését, formáját tekintve is ugyanaz,
mindössze az elnevezés más.