Ez egy valódi és létező nyilvános mellékhelyiség London szívében, még ha a látszat picit csalóka is. Valójában egy Don't Miss a Sec nevű művészeti kiállítási tárgynak indult, így valószínűleg ez az egyetlen olyan műalkotás a világon, amely esetében nemcsak szabad, de el is várják, hogy használjuk azt. Bármennyire bizarr is a gondolat, hogy egy zsúfolt utcán könnyítsünk magunkon, nyugodtan tegyük ezt, hiszen a járókelők valójában nem látnak befelé: az üveg ugyanis csupán a kinti világot mutatja.
Az emberek számára ez mindössze egy hatalmas tükördoboz, amelyben magukat látják, miközben esetleg azon értetlenkedhetnek, hogy mi adja ki odabentről a furcsa hangokat. A kreatív illemhely megalkotója, Monica Bonvicini szerint az ötlet lényege, hogy a természet hívására válaszolni tudjunk anélkül, hogy abba kellene hagynunk a nézelődést (a mosdót egy művészeti kiállítás közelében állították fel), viszont az is elképzelhető, hogy csupán arra volt kíváncsi, hányan lesznek annyira bevállalósak, hogy ott vécézzenek. A bentiek számára még szórakoztató is lehet látni, ahogy például egy takarító az üvegdobozt tisztítja, vagy egy járókelő ez előtt sminkeli ki magát.
Gondolkodott már valaha azon, hogy mi történt a Segával, miután feladta a konzolbizniszt? Kiderült ugyanis, hogy valójában sohasem tűnt el, alkotói csupán másfelé kezdtek kacsintgatni, egy különlegesebb módszerrel próbálták fenntartani az emberek videójáték-függőségét. A Sega Toylet-ek a tókiói metróállomásokon fedezhetők fel – és egyelőre csak piszoár formájában léteznek. Ezek a férfivécék ugyanis képesek mérni a vizelet erejét és a becsapódásának helyét is. Ennek köszönhetően pedig a férfi a vizeletével képes irányítani a piszorában elérhető négy játék egyikét.
Ezek a hatalmas, űrlényszerű "vécétojások" egy díjnyertes londoni étteremben és bárban, a sketch-ben találhatók. A sketch gyakorlatilag egy többféle éttermet ötvöző vendéglátóegység, mindegyiknek saját látványos dizájnja és kísérő étlapja van. Az étterem nevének kisbetűs írásmódjával is annak egyediségét szerették volna kifejezni. A hely formája is inkább egy retró űrállomásra hasonlít, ezért sem meglepő, hogy az étteremhez kialakított vécé sem hétköznapi. Arra az esetre, ha megrémülnénk, és azt gondolnánk, hogy eltévedtünk, és űrlények búvóhelyére bukkantunk, mindig van itt valaki, aki megnyugtat, hogy igen, ez a mellékhelyiség. A tetejébe ezekben a kapszulákban valamiféle rejtélyes és hátborzongató zene is szól, aminek elvileg meg kellene nyugtatnia az éppen dolgát végzőt.
Bárcsak a nyilvános mosdók is olyanok lennének, mint némelyik luxusvécé, amely kitakarítja magát használat után - gondolhatják sokan.Nos, van egy hely, ahol már teljesítették is ezt a kérést. New Yorkban már számos csúcstechnológiás öntisztító WC-t nyitottak meg, rangos vécépapír-vágási ceremóniával ünnepelve az eseményt. Azonban mint a világon olyan sok minden, ez sem ltökéletes. Egyrészt a mosdók használata nem ingyenes – negyed dollárt kell érte fizetni –, de ami ennél is borzasztóbb, hogy 15 perc után az ajtajuk automatikusan kinyílik, függetlenül attól, hogy az ott tartózkodó végzett-e. Miután elhagyjuk a mosdót, az egy öntisztító robottá változik. Amint az ajtók becsukódnak, egy kar leereszkedik, megtisztítja a WC-ülőkét és szárazra fújja, miközben nagy teljesítményű fúvókák hét gallon vizet permeteznek a padlóra.
Cikkünk folytatódik, lapozzon!