Cél, hogy a nemzetközi élvonalba kerüljön a Budapesti Metropolitan Egyetem

Hogyan fog hatni a mesterséges intelligencia a tudományra és az oktatásra. Milyen specialitásai vannak a Budapesti Metropolitan Egyetemnek (METU). Hol látná szívesen az egyetemet pár év múlva a nemzetközi rangsorban, valamint, fel lehet-e készíteni a hallgatókat arra, hogy a munkaerőpiac roham tempójú változásai között is versenyképesek maradjanak. A többi között ezekről kérdeztük professzor Vasa Lászlót a METU Tudományos és Innovációs rektorhelyettesét.

Napjaink megkerülhetetlen kérdése, hogy hogyan fog hatni életünkre a mesterséges intelligencia. Ön szerint a tudományra, a tudományos életre milyen kihatásai lesznek vagy lehetnek?

A mesterséges intelligencia hirtelen került előtérbe, ami nem csoda a digitalizált világunkban. Ráadásul, mivel keveset tudunk róla, körbe lengi egyfajta misztikusság, melyből nagyon sok félreértés is fakad. Az egyetemi élet (azaz az oktatás és kutatás) terén is megjelennek ezek a félelmek. Sokan aggódnak, hogy még nehezebb lesz kiszűrni a plagizálást, illetve, hogy a hallgatók egyéni beadandó, illetve projekt feladataikat a MI segítségével írják meg. Valós félelem az is, hogy a tudományos közleményekhez is használják majd a mesterséges intelligenciát. Ezek mind létező veszélyek, de a technológia fejlődésével ezek a problémák konszolidálhatók, pl. a plágiumszűrő szoftverekhez hasonló működési elvvel a tudományos közlemények esetében.

Az oktatásban pedig a mesterséges intelligenciát úgy kell beépíteni a módszertanba, hogy az segítségünkre legyen egy személyre szabott feladat megoldásában, ne pedig helyettünk végezze el.

Tehát valójában meg kell találni a ChatGPT-hez hasonló nyelvi modellek helyét a felsőoktatásban.

Forrás: copyrighted/Fiala De Gabor

Milyen változásokat hoz a MI a jövő nemzedék oktatásába, mi lesz a szerepe a felsőoktatásban? Önök a METU-n milyen lehetőségeket és milyen veszélyeket látnak benne? Tiltani, tűrni, vagy támogatni fogják a használatát? Hogyan fogja megváltoztatni például a tanulást vagy a számonkérést?

A Budapesti Metropolitan Egyetem az MI-re lehetőségként tekint, folyamatos képzéseket tartunk kollégáinknak a technológiáról és magáról a jelenségről, sőt, kutatási projektet indítottunk az MNB támogatásával „Kapjuk el a(z algo)ritmust" címmel, hogy megvizsgáljuk, miként hasznosítható a technológia a METU-n. Az MI használata kapcsán a tájékoztatást tartjuk elsődlegesnek, valamint az oktatásmódszertani fejlesztést. Meg vagyunk győződve arról, hogy azzal tudunk versenyképes tudást adni hallgatóinknak, ha nem eltiltjuk, hanem megtanítjuk őket a technológia használatára.

Ön milyen egyetemi rangsorokat tart relevánsaknak? Egyáltalán jónak tartja-e a rangsorolást, és milyen kritériumok alapján készülnek ezek? Hol látná szívesen a Budapesti Metropolitan Egyetemet, és erre milyen időtávon lát esélyt?

A nemzetközi rangsorok létét abszolút indokoltnak tartom. Rengeteg felsőoktatási intézmény van a világban és fontos, hogy objektív paraméterek alapján tudjuk megítélni, összehasonlítani a minőségüket, reputációjukat. A rangsoroknak azért is nagy jelentősége van, mert a magánegyetemek szempontjából piacot jelentő külföldi hallgatók ez alapján döntenek arról, hol kezdjék meg a tanulmányaikat. Fontos, hogy ezek a rangsorok mind átlátható kritériumok szerint készülnek, így az azokon való helyezés valós helyzetet tükröz. A hazai egyetemek szempontjából a legrelevánsabb egyetemi rangsorok a QS World University Ranking (QS WUR) és a Times Higher Education (THE). Ezek a rangsorok – különböző súlyozással – az akadémiai teljesítményt (tudományos publikációk a Scopus és a Web of Science folyóiratlistáin és az erre kapott hivatkozások), az akadémiai és vállalati reputációt, a hallgatói és az oktatói mobilitást és a fenntarthatósági intézkedéseket vizsgálják. A METU idén jelentkezett be a QS előszobájába, a QS Stars rendszerbe, amely nem egy rangsor, hanem egy minősítés, várjuk az átvilágítás eredményét.

A tervek szerint 3 éven belül a QS WUR lista top 1000 intézménye között szeretnénk lenni, 5 éven belül pedig minden esélyünk megvan a top 500-ba való bekerülésre.

Fontos azonban látni, hogy jelenleg nincs magyar egyetem a top 500-ban, a legjobb is a 600-800 közötti helyen található. Annyira nagy a verseny, hogy egyes magyar egyetemek a korábbinál jobb teljesítményükkel is visszacsúsznak, egyszerűen azért, mert egyre több, feltörekvő egyetem kívánja megmérettetni magát ezeken a rangsorokon, és mindenki előre szeretne lépni a listán. A jó hír az, hogy a verseny egy hihetetlen szemléletváltást és minőségjavulást hoz be a magyar felsőoktatásba. Azért hadd jegyezzem meg, hogy a rangsorok mellett fontos megemlíteni a nemzetközi akkreditációt is, mely szintén komoly minőségbiztosítási szempont.

Milyen innovációra büszke a METU életéből, és mi várható a közeljövőben? Milyen sikereik vannak a tudományos élet területén? Mit tart a METU erősségének?

A Budapesti Metropolitan Egyetem több területen is úttörő a magyar felsőoktatásban. Az első magán-felsőoktatási intézmények egyike kurrens szakokkal, amelyek iránt nagy a hallgatói érdeklődés. A külföldi hallgatók teljes hallgatói létszámon belüli aránya nem csupán Magyarországon, de a közép-európai térségben is számottevő. E tekintetben kiemelkedő jelentőségű, hogy minden külföldi hallgató piaci alapon folytatja tanulmányait.

Az egyetemünk az oktatás-módszertanban is jelentős újításokat vezetett be az az akadémiai tudás és a gyakorlati tudás máshol fel nem lelhető integrálásával, illetve a „myBrand" koncepcióval.

Az intézmény hazánkban elsőként honosította meg a TEDx rendezvényeket. Az egyetem gyakorlatorientált, rugalmas képzései mind a hazai, mind a külföldi hallgatók körében népszerűek. Elmondható, hogy az egyetem Magyarország egyik legrugalmasabb és a vállalati szférában leginkább elismert felsőoktatási intézménye, egy kiváló oktatóegyetem, ahol nem csupán foglalkozunk az innovációs tudásmódszerek átadásával, hanem maga a szervezet is egyfajta „living lab"-ként működik. Folyamatos az innováció az oktatásmódszertan, a folyamatszervezés és például a kommunikáció terén is. Nagy erősségünk, hogy a hallgatók egy innovatív környezetben folytatják tanulmányaikat és a kötelező tanórákon túlmutató tudás- és készségelemekkel gazdagítják a portfóliójukat, amivel javítják esélyeiket a kompetitív munkaerőpiacon. Kitörési pontként azonosítható a művészeti kar számos területe az animációtól a dizájnon át a divat- és textiltervezésig, de jelentős potenciál van a kommunikációs, üzleti tudományok és turizmus területeken is.

Milyen kritériumrendszernek kell megfelelnie az oktatóiknak? Kiket szeretne „megszerezni" az egyetemre a nemzetközi tudományos életből, akár csak vendégelőadónak?

Az egyetem új stratégiájában kiemelt szerepe van az oktatói minőség javításának. Újonnan leigazolt oktatóink a nemzetközi mezőnyben is megállják a helyüket: imponáló publikációs lista, nemzetközi kapcsolatok, magas szintű nyelvtudás jellemzi őket. Az egyetem szervezeti átalakítása is ezt a célt szolgálja; lépést kell tartani a digitalizációval, figyelembe kell venni a fenntarthatósági kontextust és ki kell szolgálnunk az egyre nagyobb számú és egyre magasabb tudásszinttel érkező külföldi hallgatók elvárásait.

Meggyőződésem, hogy egy egyetemi oktatónak aktív kutatási és publikációs tevékenységet is kell végeznie, mert enélkül nem tud naprakész és elméleti síkon megalapozott tudást nyújtani hallgatóinak.

Nemrég igazoltuk le és neveztük ki egyetemi tanárnak az egyik lengyel professzort, aki a világ tudósainak – Stanford Egyetem által készített tudománymetriai lista alapján – legjobb 2 százalékához tartozik. Egy másik új professzorunk pedig Oxfordban doktorált, angol egyetemeken tanít, de csatlakozott hozzánk a körkörös gazdaság egyik legnagyobb hazai kutatója és szakértője is az újonnan létrehozott Fenntarthatósági Intézet vezetőjeként.

Forrás: copyrighted/Fiala De Gabor

2009 óta japán, kazah, üzbég, azeri és orosz egyetemeken végez vendégprofesszori tevékenységet. Milyenek az ottani tapasztalatai, és mit tud ezekből itthon hasznosítani?

Az általam megismert közép-ázsiai egyetemek színvonala magas, hasonlóan az orosz felsőoktatási intézményekhez. Ez egyrészt a szovjet örökség része, ahol a kutatásnak, oktatásnak (és egyébként a könyveknek) hatalmas presztízse volt. Másrészt ezeknek a feltörekvő országoknak eltökélt szándéka, hogy felzárkózzanak a nemzetközi élvonalhoz, ami érthető, hiszen ezek az évezredes múlttal rendelkező nemzetek csak az utóbbi évtizedekben kaptak lehetőséget önálló államiságra, amit meg akarnak mutatni a világnak. Képzeljük csak el Üzbegisztánt, azon belül is Szamarkandot. A selyemút idején a világ tudományos és intellektuális központja volt! Ez a mai napig érzékelhető, semmilyen történelmi kurzus nem változtatott rajta. Kazahsztán három egyeteme is a QS WUR top 500 kategórián belül található (mint említettem, egyetlen magyar egyetem sincs ebben a mezőnyben). Ez egy elkötelezett munka része, például a kazah rendszerben a doktori hallgatóknak külföldi társ-témavezetőjük is van, neves professzorokat hívnak meg vendégoktatónak, külföldiekkel közös kutatási projekteket indítanak, a hallgatóikat külföldi tanulmányokra vagy részképzésre, gyakornoki programokra küldik. Mindezek megtették hatásukat, kialakult egy világlátott, nyelveket beszélő, de egyben a hagyományait is őrző, nemzetére büszke generáció.

Az Ön szakterülete az erőforrás-ökonómia. Látható-e, hogy milyen erőforrásokra lesz szükség 10-20 év múlva, beleértve a munkaerőpiaci igényeket is? Hogy tudja erre felkészíteni az egyetem a hallgatóit, akik 20 év múlva éppen karrierútjuk közepén tartanak majd?

Az erőforrásökonómia minden szegmensével foglalkozom a természeti erőforrásoktól kezdve a munkaerőn át a digitalizációig. A természeti erőforrások megmaradnak a gazdaság és társadalom létfeltételeiként, hiszen a természeti környezet determinál és életet ad – ezek egy része megújuló. Fontos a természeti erőforrásokon belül az ásványkincsek kérdése. Látni kell, hogy ezek kimerülő erőforrások, azonban az is tény, hogy a tartalékok ma még többszörösen meghaladják a jelenlegi termelést. Figyelembe kell vennünk, hogy a technológia fejlődése lehetővé teszi a harminc éve még kitermelhetetlennek gondolt készletek hasznosítását. Húsz éves időtávban nagy változást nem jósolok például az energiamixben, de az bizonyos, hogy nagyobb figyelmet fogunk szentelni a körforgásos folyamatoknak, azaz például sokkal nagyobb arányban fogjuk újrahasznosítani a hulladékot. A munkaerőpiac nem lexikális tudást fog igényelni – hiszen másodpercek alatt minden elérhető az online tudástárból –, hanem olyan képességeket, amelyek lehetővé teszik a szükséges információ kiválasztását, illetve ezek alapján az optimális tudásmátrix kialakítását. Tehát n

em az a kérdés, hogy mennyi tudás van betöltve a dolgozó fejébe, hanem hogy tudja-e azokat használni az adott feladat elvégzéséhez.

A munkaerőpiacot, az egyre növekvő munkaerőhiány miatt érinti a robotizáció és a mesterséges intelligencia. A felszabaduló munkaerő minden bizonnyal el tud helyezkedni más, munkaerőigényes ágazatokban, hiszen a munkakörök többsége nem automatizálható. A jövőn való merengéshez érdekes adalék, hogy míg az egyetemi éveim kezdetén nem létezett sem e-mail, sem mobiltelefon, öt év múlva már természetes volt. Mégis, így visszatekintve, organikus folyamatnak tűnik. A METU éppen abban erős, hogy az ilyen jellegű változásokra felkészíti a hallgatóit. Az egyetemek nem tehetnek mást, mint hogy erősítik a készségek és képességek fejlesztésének módszereit. Szorosabb kapcsolatra lépnek a vállalati szférával, amivel egy interaktív, egymásra ható viszonyrendszert alakítanak ki, ami lehetővé teszi, hogy a hallgató ne éles váltásként élje meg az egyetemi életből a munka világába való átlépést.