A hajót - amely 1852-ben süllyedt el a Balti-tengeren - a finnországi Åland-szigetcsoport partjainál fedezték fel, még 2010-ben. A hajótestben talált pezsgők zömmel a hírneves francia Juglar pezsgőkészítőtől származtak, valamint 47 Veuve Clicquot pezsgő is azonosítható volt (mindkettőnek elég borsos az ára). A felfedezést követően két évvel rendezett árverésen 11 palackot értékesítettek közülük - óriási összegért, összesen 156.000 dollárért (mintegy 55 millió forint).
Egy híres szakértő, Philippe Jeandant professzor megkóstolt három palackot, és a kóstolás eredménye kezdetben bizony elég negatív volt.
A több mint másfél évszázados italokat olyan jelzőkkel írta le, hogy "állati eredetű mellékíz", "nedves haj" és "sajtos". Azonban miután pohárban kavargatták, hogy oxigén keveredjen bele, az érzékszervi leírás megváltozott: ettől kezdve az "égett szagú, grillezett, fűszeres és füstös" kifejezéseket alkalmazta a szakértő.
A tengervízben érlelés technológiáját egyébként már több borászat és pezsgőgyártó alkalmazza napjainkban. A Leclerc Briant nevű pezsgőházban például különleges cuvée-t készítenek, amelynek palackjait Franciaország északnyugati partvidékén merítik le a tenger vizébe. Más borkészítők a tenger alatt fémketrecekben érlelik a bort az Atlanti-óceánban, míg Horvátországban agyagkorsókban helyeznek el poharakat, amelyeket a tenger felszíne alatt 50 méterrel helyeznek el - írja a Promotions.
"A borok lassabban öregednek víz alatt" - mondta Emanuel Pesqueira borszakértő az International Wine Challenge-nek. "Minél mélyebben vannak, annál magasabb az atmoszférikus nyomás, így sokáig megőrzik frissességüket - nem egy esetben olyan az ízük, mintha épp most palackozták volna."
További érdekes cikkeket találhat a témában, ha ide, ide és ide kattint.