Végtelen paneles építkezés uralja Krúdy egykori világa helyét

Óbudai lakótelep

Ha valaki az óbudai lakótelepen jár, óhatatlanul is rácsodálkozik arra a kontrasztra, amit a hatalmas, tízemeletes vasbeton épületek és a tövükben megbújó földszintes barokk házak, illetve az itt-ott előbukkanó római kori emlékek jelentenek. Az ötvenes évek végén kezdődött meg a főváros III. kerületében a paneles építkezés, az első lakótelep építése, majd sorra bújtak ki a földből a panelházak - ez a panelkorszak első felvonását jelentette Budapesten. A nagyléptékű lakásépítési program során folyamatosan zajlott a régi városrész elbontása, az egykori ódon utcácskákkal és kiskocsmákkal. Ez a világ eltűnt, ám született helyette egy másik, amely egy sokkal modernebb életformát tett lehetővé az odaköltözők számára. 

Óbudán a múlt és a jelen mind a mai napig egymás mellett él, bár a római kor emlékei vagy Krúdy világa már csak jelzésszerűen bukkan fel a panelházak dzsungelében.

Eltűnnek a girbe-gurba óbudai utcácskák

Ami mára megmaradt a régi Óbuda hangulatából, azt legtöbben Krúdy Gyula novelláiból és publicisztikai írásaiból ismerhetik, aki élete végén, 1930-ban költözött ki ide. Egykori házában ma a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum működik.

A Föld utca egykori földszintes házai a Szőlőkert utca felé nézve (1961) Forrás: Fortepan / Józsa Sándor

Ódonságok városa cikksorozatában számos óbudai szokást, hagyományt, mondát örökített meg, mint a százesztendős emberek májusi búcsúja, ahol a tavaszi szélben a királynői selyemruhákból varrt zászlók alatt vonultak a helyiek, a tyúkszemvágó öregasszonyok fondorlatait, a borozók törzsvendégeinek világát. A Krúdy által legendássá vált Kéhli Vendéglő a mai napig őrzi a renoméját és a régi kor hangulatát.

„Itt olyan csodálatosan görbülnek a háztetők a görbe utcák felett, hogy nagyon vén kandúrnak kell annak lenni, aki az utat itt megtalálja, kiösmeri magát az udvarokban, amelyeken mindig kötél van keresztülhúzva, hogy az öregasszonyok alsószoknyáinak legyen helyük mutogatni magukat, az udvar közepén az utolsó verklis forgatja utoljára zongoraverklijét, amelynek egyik oldalán aranyrámás tükör van, a másik felén púderozott, bájos, rózsaszínű dámák francia szalonban hallgatják a verklis dallamát." (Krúdy Gyula: Pesti album)

Amire napjainkban az egykori romantikus, kisvárosias, bohém élet színtereként gondolunk, nem egyszer a nyomorúságos, mindenféle komfort nélküli, düledező házakat is jelentette. Persze nem csak ezt, hanem egy teljesen másfajta életstílust és tempót is őrzött, aminek elvesztését ma már fájlaljuk.

Mikor épült meg az óbudai lakótelep?

A 60-as években az ugrásszerű népességnövekedés és az egyre égetőbbé váló lakáshiány miatt sürgősen tenni kellett valamit. Ekkor határoztak a panel-lakótelepek létesítése mellett, ami magával hozta az urbanizáció felgyorsulását.

Magyarországon megkezdődött a paneles építkezés: a kísérleti lakótelep Óbudán, a Gyenes utca az Érc utcai kereszteződéstől a Vörösvári út irányába nézve (1963) Forrás: Fortepan / Széky

Ennek jegyében született meg az Óbuda szanálásáról, azaz bontással történő újjáépítéséről szóló terv is. A viszonylag jó közlekedéssel, az Árpád híd miatt pesti kapcsolattal is rendelkező, barokk korból származó település – bár sűrűn be volt építve – csupa földszintes, nem elhanyagolt állapotú házból állt.

Már jóval korábban, 1937-ben felmerült a területen található házak bontása, de az erre vonatkozó nagyszabású tervek csak 1963-ban készültek el Mező Lajos építész vezetésével „Óbuda központja és környéke részletes rendezési terve" néven, ami ugyan többszöri módosításon esett át, és egyes részei nem valósultak meg, de így is drasztikusan átalakította a környék arculatát.

A tervek szerint a szanálási arányra, azaz az elbontott és újonnan épített lakások arányára 50 százalék volt előirányozva.

Ez nagyjából teljesült is: 5709 elbontott lakás helyén 12.543 panellakás épült.

Óbudai lakótelep: házgyári épületek a Vörösvári úton, előtérben a múltat idéző házakkal (1965) Forrás: Fortepan / Németh Tamás

Hány nap alatt készült el egy lakás?

A paneles építkezés kezdeteit jelentette, amikor 1958 és 1964 között felépítették az óbudai kísérleti lakótelepet, ahol a gyakorlatban próbálták megtalálni azt az épülettípust, amely a legalkalmasabb a tömeggyártásra. Néhány év alatt a Váradi utca-Bécsi út-Reménység utca és Zápor utca által határolt területen 700 lakás épült fel különböző típusú és magasságú épületekben.

A kísérleti lakótelep után az újabb nagy projektek építése ezután három fázisban zajlott. Az első lakóházak, a mai Pacsirtamező (volt Korvin Ottó) úttól nyugatra álló épületek 1968-ra lettek készen. A második építési ütem a Pacsirtamező út keleti oldalán fekvő területet érintette, a harmadikban pedig a Vörösvári út, Váradi utca, Bécsi út közrefogta háromszögben zajlott az építkezés, 1984 tavaszáig.

A beruházás üteme rendkívül gyors volt. Óbudán átlagosan 1,8 nap alatt készült el egy lakás. A terület átalakulásáról az Esti Hírlap 1969. június 27-én már így írt: „Az óbudai rekonstrukció abban különbözik minden eddigi városrészátalakítástól, hogy a legnagyobb. S hogy helye legyen, a Flórián tér környékét valósággal leborotválják. Eddig ezer családot költöztettek el Budapest e legöregebb városrészéből. S ez az év még csak a kezdet. Mindössze három épületet készítenek el a 43-as Állami Építőipari Vállalat dolgozói, akik épületté állítják össze a Szentendrei úti házgyár paneleit. Április 21-én jelentek meg a 43-asok a Kórház utca sarkánál, akkor volt az ünnepélyes alapkő-letétel, mintegy szimbóluma az óbudai rekonstrukciónak. Azóta itt már felállították Budapest építészeti rekordját: egy 180 lakásos házat 29 nap alatt szereltek össze."

Az óbudai városközpontban pedig felavatták az ország legnagyobb lakóházát, amely mérete folytán a Faluház becenevet kapta. Az 1970-ben átadott hatalmas szalagházban összesen 886 lakás található.

Vonzó volt a lakások magas komfortfokozata

A házgyári technológiával készült épületek lakásai kifejezetten vonzók volt a beköltözők számára magas komfortfokozat, a fürdőszoba, a központi fűtés és a melegvízellátás miatt.

Számos, ma már megszokott felszerelési tárgy akkor újdonságnak számított, ilyen volt a beépített konyhabútor, a beépített szekrények, de a parkettázott szobák és a tapétázott falak is.

A Flórián tér az Árpád-híd felől a Kórház utca felé nézve, a Flórián Üzletközpont megépítése előtt Forrás: Fortepan/Óbudai múzeum

Jellegzetes panel épülettípusoknak számítanak az óbudai lakótelepen a tízemeletes, ún. „fülesházak" (a Vörösvári út mentén láthatjuk ezt a típust) és a „sovány-házak" (ilyenek épültek például a Kiscelli út elején).

Az épületek tervei az egyik állami tervezőirodában, a Lakótervben (Lakó- és Kommunális Épületeket Tervező Vállalat) készültek, kivitelezőjük a 43. sz. Építőipari Vállalat volt.

A panelházak építése rendkívüli mértékben felduzzasztotta Óbuda lakosságát, amely az 1950-es években még csak 30 ezer fő körül volt, 1960-ban viszont már elérte a 77 ezret.

Rengeteg értékes régészeti lelet került a felszínre

A bontások pozitív hozadékaként lehet említeni a zajló régészeti feltárásokat, a római kori emlékeket – mint a légiótábor és a Nagy Fürdő – és a középkori templomok maradványait.

Az egykori barokk Óbudából csak kisebb "zárványok" maradtak meg. A Szentlélek tér és Fő tér környéke, a plébániatemplom, a Kiskorona és Mókus utcák, a hajdani Korona tér és a Templom utca környéke.

A Krúdy-negyedben még ma is áll az író egykori lakóháza és kedvenc vendéglője. Ez a kisméretű tér a panelházak között olyan, mint egy aprócska sziget, amely valahogy itt maradt a múltból.