Az egyetem, azon belül is a vegyészeket és kémikusokat képző intézete, korábban helyi gyűjtőktől vásárolt meg több régi perui pénzérmét a 19-20. század fordulójáról. Köztük volt az a 10 céntimo értékű érme is (Peru régi-új hivatalos pénzének, a solnak a váltója), mellyel a kutatók sokáig nem tudtak mit kezdeni. A "dinero"-ként hivatkozott érmén ugyanis verési évszámként 1899 szerepelt. Csakhogy a hivatalos feljegyzések szerint Peruban abban az évben nem bocsátottak ki ilyen címletértéken érmét. Vagyis a pénzérmének papíron nem szabadna léteznie.
Így néz ki a rejtélyes pénzérme:
Az egyetem kémikus professzra, Luis Ortega szerint a nemzetközi numizmatikai katalógusokban sincs nyoma 1899-ben vert dineróknak.
Egyszerűen senkitől nem tudtunk több információt szerezni erről az érméről"
– közölte a professzor.
Az érmét összehasonlították az abból az időszakból származó más érmékkel, mind a rajta szerepő díszítés, mind a méretei alapján. A megoldáshoz azonban a kémiai vizsgálat, illetve a röntgensugarakkal elvégzett elemzés vitte közelebb a kutatókat. Megállapították, hogy a dinero anyaga főként réz, cink és nikkel. Ezt az ötvözetet nikkelezüstnek hívják, és akkoriban gyakran használták különböző felületek díszítőborításainál. Hatását tekintve ugyanis olyan, mint az ezüst, csak valódi ezüstöt egyáltalán nem tartalmaz.
Igen ám, de a limai pénzverde által a 19-20. század fordulóján előállított érmék összetétele nagy arányban, nagyjából 90 százalékban tartalmazott ezüstöt, ezt követően álltak csak át az olcsóbb alapanyagból készülő érmék gyártására.
Ortega és munkatársai azt is felfedezték, hogy az 1899-es dinero vasat, kobaltot és ólmot is tartalmaz. A kutatók előtt ismert volt a körülmény, hogy ezeket az összetevőket a pénzhamisítók használták. Ezek technikailag szennyeződésnek számítottak, azért lehettek jelen a pénzérme alapanygában, mert a finomítási eljárások akkor még nem voltak olyan szinten mint napjainkban. A professzor jelezte, a "szennyezőötvözet" jelenléte arra enged következtetni, hogy ha az érme hamisítvány, akkor az korábban készült.
Csakhogy az érme kidolgozása, díszítése azt erősíti meg, hogy valóban a 19-20. század fordulójáról származik.
Ám a nikkelezüstöt abban az időben még csak igen korlázotott mértékben használták Peruban, így a kutatók szerint az érme nem a limai pénzverdében, hanem valójában külföldön készült.
Mégpedig olyan tájékozatlan pénzhamisítók munkájaként, akik nem voltak tisztában azzal, hogy Limában nem vernek dinerókat 1899-ben.
Ortega szerint a kisebb anyagértékű érmék kora a 20. század elején jött el Peruban, miután a pénzverés átalakult az országban. Az 1883-ban lezárult salétromháború hatásait Peru is megérezte. A limai pénzverde 1899-ben már csak nagyjából a tizedét gyártotta annak az ezüstérme mennyiségnek, amelyet 1894-ben állítottak elő.
A kormányzat a nehéz gazdasági helyzetre tekintettel a nagycímletű papír bankjegyek nyomtatását szorgalmazta,
amikkel le lehetett bonyolítani a nemzetközi kölcsönügyleteket is. A dinerók kis címletértékű érméket jelentettek, melyeket az emberek főként a mindennapi vásárlásaik során használtak, erre a célra nem voltak alkalmasak.
Dr Ortega és munkatársai folytatják a munikát, amivel a régi, esetenként hamisított érméket történelmi kontextusba helyezik. Jelezték: már felvették a kapcsolatot egy olyan limai gyűjtővel, akinek különleges kollekciójában az 1830 és 1960 közötti időszakból vannak dinerók, többek között 1899-es verési dátummal ellátottak is.
Ahogy az Origo megírta, volt már arra példa, hogy egy-egy pénzérme puszta felbukkanásával zavarba hozta még a szakértőket is. Szélesebb körben ismert, különleges pénzérmékből egyébként sincs hiány a pénztörténetben, a numizmatikusok nagy örömére. Nemrég pedig arról lehetett olvasni, hogy a nemrégiben királlyá koronázott új brit uralkodó, III. Károly javaslata alapján számolást segíti érméket hoznak forgalomba az Egyesült Királyságban.