Több tízmilliót kereshetett évente, aki kerti törpe vagy látványremete lett

Egyesek szerint a kerti remeték egyfaja előképei voltak a mai kerti törpéknek (illusztráció)

A világon számos meghökkentő, kevesek által ismert, de attól még létező munkakör van, melynek betöltői éppúgy fizetést vagy megbízási díjat kapnak, mint a hagyományosabb állásokban dolgozók. Néhány száz évvel ezelőtt is akadt jó pár szokatlan munka. Ön elment volna egy arisztokrata palotájába élő kerti törpének, vagy hivatásos remetének? Furcsa munkák, de remekül fizettek.

Mit tehetett egy 18. századi szegény parasztember, akinek pénzre volt szüksége? Például látványremetének állt egy nemesi vagy a gazdagodó polgári családhoz. Esetleg esti fogadások alkalmával - sőt, akár a hétköznapokban is - élő, lélegző, tevékenykedő kerti törpeként funkcionálhatott a kastélyparkban. Tegyük hozzá azt is gyorsan: az 1700-as években nem kerti törpének hívták a kertek és a birtok lugasait élő díszként belakó munkavállalókat. Ám van olyan vélekedés, ami szerint a mintegy 100 éven át létező munkakör vezetett később a néha giccses, néha bizarr kerti törpefigurák iparának kialakulásához.

Egyesek szerint a kerti remeték egyfajta előképei voltak a mai kerti törpéknek (illusztráció) Forrás: Pixabay / Ivabalk

Angolkertbe saját remetét

Míg az 1700-as évek Franciaországában a fényűzés, a kicsapongás, és a gazdagság minél látványosabb megmutatása volt a tehetős főúri nemesség célja, addig Angliában más utat választottak a gazdagok: felbéreltek embereket azért, hogy remeteként éljenek birtokaikon, és igény szerint tábort verjenek a pázsitjaikon. A 18. századi Angliában nagyon népszerűek voltak a kertek és a parkok. De ahelyett, hogy a birtokokat fákkal és virágokkal ültették volna tele, egyes nemesek úgy gondolták, sokkal jobb ötlet évekre leszerződni egy szegényebb illetővel, és arra kérni, hogy az ne tisztálkodjon, ne vágja a haját és a szakállát, ne tartson fenn társas kapcsolatokat, hanem költözzön egy közeli barlangba vagy egy kis kalyibába a birtokon, és általában véve nagyon szerény körülmények között éljen, mint egy világtól elvonult szerzetes vagy kelta druida.

Az 1742-es olajfestményen - történetesen francia - táj remetével:

Ez meglehetősen furcsának tűnik, különösen, ha arra gondolunk, hogy a jelenség olyan őrületként söpört végig a Brit-szigetek vidéki területein, mint manapság a TikTokon vagy más közösségi oldalakon terjedő múló hóbortok a felhasználók körében.

Mi késztethetett a gazdag, művelt arisztokratákat arra, hogy a hátsó udvarukba büdös, mosdatlan férfiakat költöztessenek évekre?

A kutatók szerint számos angliai nemest a kor népszerű szellemi irányzatai, meghatározó kulturális művei sarkallták ezekre a különös munkaadásokra. Közülük többekre nagy hatást gyakorolt John Milton híres epikus költeménye 1667-ből, az Elveszett paradicsom. Sok nemes pedig egyfajta saját lelki azonosulást, a személyes áldozat megélését, a melankóliát akarta kifejezésre juttatni a mű hatására - mindennek pedig mi más lehet jobb szimbolikus eszköze, mint egy puritán módon élő remete?

Az angliai Painshill Park remetelakjának rekonstrukciója:

Már a rómaiak is

Az élő emberi kerti dekorációk története nem Angliában kezdődött. Gordon Campbell történész arra hívja fel a figyelmet, hogy Rómában Hadrianus császár építtetett magának egy kis remetelakot saját személyes használatra, melyben vélhetően hasonló módon zárkózott el időnként a világ elől, mint később a felbérelt angliai parasztok. Néhány évszázaddal később IV. Pius pápa tett hasonlóképp, ő a saját menedékhelyét elmélkedésre használta.

A saját felbérelt remeték ötlete végül az 1700-as évekre kiforrott, bár kétségtelenül furcsa parkdekorációs sémává alakult,

egyúttal a katartikus pillanatokat kereső gazdag emberek költséges módszerévé is. Az 1800-as években aztán a viktoriánus kor véget vetett ennek a sajátos "divathullámnak", és az élő kerti díszeknek jelentkezők más munka után nézhettek.

Korának híres remetéje, John Bigg egy 1787-es ábrázoláson - Bigg nem kastélyparki felbérelt remetéje volt, hanem valódi, de itt látható megjelenését referenciának tartják:

De mennyit lehetett keresni élő kerti remeteként?

Erre a kérdésre persze nem könnyű válaszolni. A témával foglalkozó kutatók azonban úgy vélik, bármennyire is embert próbáló lehetett éveken át koszosan, mindössze néhány személyes tárgy használatával, igen egyszerű körülmények között élni egy hatalmas birtok félreeső zugában, és onnan csak parancsra előjönni, a munka meglehetősen jól fizetett.

Az élő kerti díszek évente 400-600 fontot is kaphattak szolgáltatásaikért,

ami kifejezetten jó pénznek számított akkoriban. S hogy mennyit jelentene ez az összeg napjainkban?

Egy, a 18. század végén épült, jó állapotban fennmaradt remetelak Kelet-Essexben, Manor Gardens Eastbourne-ben:

Eláruljuk azt is, hála a Bank of England inflációs kalkulátorának, ez viszonylag egyszerűen kiszámolható. Eszerint 1700-ban egy évi 600 fontot kereső kastélykerti remete annyi pénzt kapott, ami napjainkban 101.340 fontnak felel meg. Ez durván 45,6 millió forintot ér most.