Megadóztatták a szakállasokat, de a hosszúhajúak sem jártak jól

„Semmi sem biztos ebben a világban, csak a halál és az adók - mondta Benjamin Franklin. És, hogy ez mekkora igazság, a mai gyűjtésünk is mutatja, amelyben olyan adókat mutatunk, amelyekről soha nem hallott. Ne hibáztassa magát, ez teljesen természetes, a legtöbb teljesen ostoba, volt, amit nem is lehetett betartatni.

A brit kormány a divatipart és a társasági életet sem hagyta ki, ha innen is pénzhez juthatott. 1795-től a Kincstár célkeresztjébe a haj került, bevezették ugyanis a hajporadót, amellyel a magasabb társadalmi státuszúakat sarcolták.

Hajporadó (illusztráció)
Fotó: Culture Club / Getty Images/Satire of hair fashion trends in the ear

A porozás jogáért egy guinea-t, mai értéken nagyjából 100 fontot, azaz 43.000 forintot kellett befizetni az illetékes hivatalban. Ez a por azért volt annyira népszerű, mert visszaadta a haj természetes színét. Habár majdnem száz évig volt érvényben, mégsem hízott tőle érdemben az államkassza. Ennek magyarázata, hogy túl sokan kaptak mentességet ennek befizetése alól: a királyi család és annak tagjait kiszolgáló személyzet, az egyházi személyek és a katonaság számos képviselője is.

Adóval a torzonborzság ellen

Nagy Péter orosz cár több módon is próbálkozott az akkoriban még elmaradott ország modernizálásával, ilyen intézkedése volt például a túlzott hatalommal rendelkező nemesség megrendszabályozása. Ezt pedig a kinézetükkel kezdte. Bevezette ugyanis a szakálladót, amit azzal indokolt, hogy a torzonborz külsővel az orosz nemesek nagyon félelmetesek lehetnek a nyugati kultúrában.

Szakálladó (Illusztráció)
Fotó: Shutterstock / Shutterstock/Copyright (c) 2014 G-Stock Studio/Shutterstock.  No use without permission.

Ezért 1698-tól rendszeres borotválkozásra kötelezte őket, ha pedig erre nem voltak hajlandóak, akkor meg kellett fizetniük ezt a bizonyos adót. Mivel csekély bevétel származott a szakálladóból, 1772-ben Nagy Katalin cárnő eltörölte a rendelkezést.

Adó az egészség szolgálatában – a vállalati metabo-torna története

A „metabo" elnevezés a japán kormány által 2008-ban bevezetett törvényre utal, amellyel a metabolikus szindrómában szenvedőkön szerettek volna segíteni. Ez több, egymással párhuzamos anyagcserezavart jelent, amelynek főbb tünetei a jelentős súlytöbblet, és a kiugróan magas vérnyomás.

A törvény előírta, hogy a 45 és 74 év közötti állampolgárok éves orvosi kivizsgálása során mérjék meg a derékbőséget is. Az egészséges határérték a férfiak esetében 85 centiméter, a nők esetében pedig 90 centiméter volt. Az ennél szélesebb derékbőséggel rendelkezőknek a munkáltató vagy a helyi kormányzati szerv táplálkozási tanácsadást nyújtott – számos nagyvállalatnál metabo-edzéseket is tartottak a garantált siker érdekében. Ha egy adott munkáltató vagy állami szerv kudarcot vallott a számára kijelöltek lefogyasztásában, metabo-adót kellett fizetnie.

A potyára bevezetett adó

Még az 1993-as naptár volt használatban Európában, amikor Olaszországban bevezették az úgynevezett árnyékadót.

 

A törvény értelmében ezt az üzletek, éttermek, kávézók tulajdonosainak kellett megfizetniük, ha a szolgáltató helyiségük bejárata fölött elhelyezett cégérek, táblák, hirdetések árnyékot vetnek a járdára. 

A tehénszellentési adó

Számtalan példa van arra, hogy az adókkal az állam jó, előremutató célokat szolgál. Ilyenek a környezetvédelmi, fenntarthatósági, egészségügyi vonatkozású adók. Ma már nem szorul bizonyításra az információ, hogy az emberiség képes a legszélesebb hatókörű és leghosszabb hatású természeti környezetet átalakító tevékenységre 

Tehénszellentési adó (illusztráció)
Fotó: Shutterstock / Shutterstock/rural,cow,pollution,farmland,hamburger,domestic,cow grazing,hori

A legnagyobb veszélyt az emberek egészségére a szén-dioxid és a metán jelenti az üvegházhatású gázok közül. A legfurcsább adónem ezen a területen a tehénszellentés adója. Amikor az ember háziasította a szarvasmarhát, birkát és a kecskét, valószínűleg nem gondolt bele abba, hogy ezeknek az állatoknak az emésztése az összetett gyomorrendszerük sajátos működésének következtében milyen jelentős gázkibocsátással jár. Az ezzel kapcsolatos adatok elég rémisztőek, ugyanis a mintegy másfél milliárd szarvasmarha lehet felelős a globális felmelegedést okozó metángáz-kibocsátás 18 százalékáért. 

Új-Zéland mellett már Dánia és Írország is bevezette a tehénszellentési, vagy más néven az állati eredetű metánadót, de nem önálló adónemként. Ez inkább része lett a mezőgazdasági gázkibocsátást felmérő kutatások finanszírozását biztosító adónemnek.

Adózzon az égi áldás is!

A világ sok részén okoz már most is jelentős problémát az ivóvíz hiánya. Sőt, sok helyen egyre kevesebb a csapadék, aminek a levét a mezőgazdaság, és a termés issza meg.

Esővíz adó (illusztráció)
Fotó: Shutterstock / Shutterstock/Copyright (c) 2017 Anna Nikonorova/Shutterstock.  No use without permission.

Az esővízadó a gyakorlatban azt jelenti, hogy lakosságnak a lehullott csapadékkal arányos adót kell fizetni (ahol ezt bevezették, például az Egyesült Államok néhány államában és Olaszországban is), és ebből az összegből oldják meg az esővíz tárolását, elvezetést. Az olasz Ravennában ezt olyan formában vezették be, hogy a vezetékes ivóvíz árát 3 százalékos pótadóval sújtották.

 Forrás: otpedia, Múlt-kor