Az 1940-es évek óta rendületlenül hódító pin-up kultusz forrásaként és közvetlen előzményeként az F. Earl Christy festőművésznő porcelánbaba-szerű illusztrációi tekintendők, amik a hollywoodi magazinok címlapjaitól kezdve a kereskedelmi reklámokon át a képeslapokig mindenhol feltűntek. Az 1882-ben Philadelphiában született Christy már 17 évesen eredeti képeket festett a Boardwalk Atlantic City Picture Company számára, korai munkái közül sokat a philadelphiai J. Hoover and Sons Calendar Company jelentetett meg. A művésznő által készített egyedi festményeket rengeteg magazin tette a címlapjaira.
Valószínűleg Christy képei adhattak ihletet Earl Moran glamour művésznek, aki ezeket továbbgondolva hozta létre a pin-up címlaplányok világát.
A férfi 1931-ben Chicagóban nyitott egy kis fotóstúdiót, ahol bikinis lányokat fotózott.
Az elkészült felvételeket felajánlotta két naptárcégnek is, akik felvásárolták a munkákat, ezzel pedig érdemlegesen is elindulhatott Moran karrierje. Moran 1932-ben kizárólagos szerződést kötött a Brown & Bigelow-val, a gyümölcsöző együttműködésnek köszönhetően pedig a cég több millió példányszámban adta el a művész által fotózott, vagy festett lányokat ábrázoló naptárjait. Ezek a lányok hamarosan pin-up címlaplányokként kerültek be a köztudatba.
1946-ban Moran Hollywoodba költözött, ahol neki köszönhetően kerülhetett fel reklámplakátokra számos filmsztár, köztük Betty Grable is.
Nem sokkal megérkezése után interjút készített egy Norma Jeane Dougherty nevű fiatal sztárlánnyal, akit hamarosan Marilyn Monroeként ismert meg a világ. A lány felajánlotta neki, hogy a cikkhez még modellt is állna neki.
Ez olyan jól sikerült, hogy ezt követően négy évig dolgoztak együtt. A színésznő egyik leghíresebb képét, a "Bus Stop" címűt is Earl Moran készítette, aki óránként tíz dollárt fizetett Marilynnek, hogy 1946 és 1949 között különböző jelmezekben vagy éppen félmeztelenül fotózhassa őt. A híres fotó ide kattintva tekinthető meg.
A pin-up kultusz kezdete 1941-re nyúlik vissza, amikor Dorothy Lamour amerikai színésznő és énekesnő volt a Life magazin címlaplánya.
A hölgy az amerikai katonai barakkok sztárja is volt, fotóit a fronton szolgáló katonák az ágyaik fölé tűzték ki. Mellette még nagy kedvenc volt Betty Grable, amerikai színésznő, modell, táncos és énekesnő, Vera Lynn, brit énekesnő, valamint Bánky Vilma magyar - amerikai némafilmszínésznő is, aki még a hollywoodi hírességek sétányán is csillagot kapott.
A kultuszhoz köthető címlaplányok azért kapták a pin-up (magyarul "tűzd ki") megnevezést, mert posztereiket férfiak olyan intim helyeken rejtették el, ragasztották ki, ahol csak ők csodálhatták meg: öltözőszekrények belsejében, kaszárnyák mosdóiban, diákszobák rejtett sarkaiban.
1943 közepéig a pin-up lányok inkább a szórakoztatás és a propaganda eszközei voltak, később azonban már társadalmi jelenséggé váltak. Ez akkor robbant be igazán, amikor a fronton harcoló katonák a Life magazinnak és a szülővárosukban megjelenő helyi újságoknak küldték be barátnőik, feleségeik fotóit, akik ezzel szintén pin-up lányokká váltak.
A 2. világháború után, az 1950-es években a pin-up lányok szerepe jelentősen megváltozott, ekkorra már tökéletesen beépültek az amerikai nemzet popkultúrájába, és kiváló reklámeszközként működtek. A reklámok modelljeiként az életszeretetet, a bőséget, a fiatalságot és a szépséget hirdették. Továbbá ők szimbolizálták a virágzó gazdaságot, és az ígéretes és ragyogó jövőt is.
Ugyanebben az időszakban született meg Hilda is, aki aztán évtizedeken át volt a férfiak kedvence. Duane Bryers pin-up illusztrátor gondolt egy merészet, és a a vékony, magas és hosszú lábú nők tengerében készített néhány vázlatot Hildáról, majd ezeket elvitte a Brown & Bigelow naptárkiadónak, ahol próbaképpen fel is használták a legjobban sikerült képet. Valószínűleg Bryers és a cég is meglepődött azon, hogy mekkora sikert aratott Hilda, aki ezt követően 37 évig maradt címlaplány, annak ellenére, hogy alakját egyébként nem modellekről mintázták. Hilda egyike volt a pin-up díváknak, akik az 1950-es évektől egészen az 1980-as évek elejéig az amerikai naptárak oldalain szerepeltek.