Sokkal jobban járnak a fizikailag kézzelfogható alakban megjelenő asszisztensekkel az űrhajósok, mint a virtuális változatokkal. Ehhez az is hozzátartozik, hogy akár "szexbabákat" érdemes magukkal vinniük az űrbe – erre jutottak kutatók, akiknek eredményeit a Daily Star foglalta össze.
A kutatás módszertana kapcsán talán érdemes megemlíteni, hogy kutatók nyilvánvalóan nem személyes tapasztalatok, hanem másra alapuló belátások alapján jutottak erre a következtetésre. Az olaszországi Tusciai Egyetem erkölcsfilozófiai intézetének professzora, Maurizio Balistreri jegyzi azt a tanulmányt, melyben társaival együtt amellett érvel, hogy az űrhajósok számára előnyös lenne, ha a misszióikra mesterséges társakat tudnának magukkal vinni.
A szerző abból a tudományosan igazolt tényből indult ki, hogy az egészséges szexuális élet jótékony hatással van a fizikai és mentális egészségre.
Ez különösen felértékelődik az otthontól igen nagy távolságban, ráadásul speciális helyzetben, mint amilyenben az asztronauták vannak.
Ezért számukra mindenképpen előnyös lenne egy átmeneti társ, akár már földi állomáshelyeiken is, de az űrben mindenképp. Akár olyan virtuális asszisztensek, hologramként megjeleníthető alakok is megteszik, amelyekkel interakcióba lehet lépni, de a legjobb mégis csak az lenne, ha fizikai kísérőket, szexrobotokat vinnének magukkal - állítja a professzor.
A szexrobotok használatával ugyanis az űrhajósok sokat tehetnek mentális egészségük, kiegyensúlyozottságuk fenntartásáért, különösen küldetéseik során, amelyeken nincs valódi tér és lehetőség intim helyzetek megteremtésére és az azokban való feltöltődésre.
Az egyetemi oktató szerint érdemes lenne az űrügynökségeket és a magáncégeket is arra biztatni, hogy használjanak szexrobotokat az asztronauták egészsége érdekében.
A szexrobotok elsődlegesen az űrhajósok társai lennének, akik mindig ott vannak, mindig elérhetők számukra, és képesek segíteni jelenlétükkel őket abban, hogy sikeresen vegyék mind a felmerülő nehézségeket, mind a rutinfeladatokat
– fogalmaz Balistreri.
A segítségnyújtás feladatát betölthetik avatárok vagy más virtuális megoldások, de a legjobb egy megfogható, tapintható, szagolható mesterséges társ lenne, amivel kevésbé éreznék magukat magányosnak – áll a konklúzióban.
Bár a javaslat első hallásra még a tudományos érvelés ellenére is szokatlan lehet, korábbról ismerni példákat arra, amikor ember romantikus kötődést alakított ki egy mesterséges eszköz iránt. 2017-ben egy 31 éves kínai mérnök feleségül vette szexrobotját, miután nem talált magának hús-vér barátnőt (hozzá kell tenni, hogy a házasságot hivatalosan persze nem jegyezték be, a ceremónia pedig hagyományos szokások szerint zajlott, ennek ellenére a férfi valódi házasságnak tekinti). 2018-ban pedig egy japán férfi egy, csak virtuálisan létező japán énekesnő karakteréről mintázott, életnagyságú babával kötött házasságot.