A Reuters birtokába került bírósági dokumentum szerint a munkások 0–24 órás rendelkezésre állásban voltak, ennek megfelelően robotoltak nap mint nap, és arra kényszerítették őket, hogy a munkahelyen aludjanak. Az áramfogyasztást naplózó adatok folyamatos, éjjel-nappali termelési ciklusokat mutattak, még az ünnepnapokat is végigdolgoztatták a munkásokkal.
Emellett munkavédelmi veszélynek is kitették őket azzal, hogy a gyorsabb munkavégzés érdekében egyes biztonsági berendezéseket eltávolítottak a gépekről, illetve inaktiválták a védelmi rendszereket.
A kínai alvállalkozók, így
kapcsán március–áprilisban lefolytatott vizsgálat megállapította, hogy az általuk Milánó környéki műhelyekben dolgoztatott 32 alkalmazott közül ketten illegális bevándorlók voltak, míg heten feketén, a szükséges dokumentumok nélkül dolgoztak.
A munkások olyan higiéniai és egészségügyi körülmények között éltek és dolgoztak, amelyek az etikus követelmények minimumát sem érik el – jegyzi meg a bírósági dokumentum.
A munkások sanyargatásának, kizsákmányolásának eredményeként egy általuk gyártott Dior táskáért mindössze 53 eurót számított fel az alvállalkozó, miközben a termék bolti ára 2600 euró volt –
azaz ötvenszeres profitot tudnak rajta kaszálni a franciák.
Mindezt az Arnault família tudomásával, vagy ami ugyanolyan rossz, a tudomása nélkül - hangsúlyozza a Világgazdaság.
A Diort ezért büntetőjogi felelősség nem terheli, a vele szerződött alvállalkozó cégek tulajdonosai ellen viszont a milánói ügyészség nyomozást folytat a munkavállalók kizsákmányolása és az illegális foglalkoztatás miatt.
Az ügyészség rendszerszintű visszaélések sorozatával találkozik munkája során, a magasabb profitra való törekvés az olaszországi gyártókapacitással rendelkező divatcégek körében meg nem engedett eszközök alkalmazásához vezet. Hasonló elájárást folytattak le nemrégiben az Armanival szemben is.
A közelmúlt további érdekes híre volt a Diort birtokló LVMH-mal kapcsolatban, hogy pert indított a Visa és a Mastercard ellen, mert a luxusipari óriásvállalat szerint túl magas díjat fizetnek a vevőik bankkártya-használatáért.
A vita hátterében az áll, hogy a kiskereskedőknek jutalékot kell fizetniük akkor a pénzintézeteknek, amikor egy vásárlójuk a Mastercard vagy a Visa által kibocsátott bankkártyát használja vásárláskor. A jutalék mértéke lehet a vita alapja, ami elsősorban a bankkártyacégek döntési területe. Az LVMH indította eljárás célja, hogy a bírósággal mondassák ki, túlzó mértékű a bankközi jutalék mértéke, illetve egyoldalú módon kezelik azt a bankkártya-kibocsátó vállalatok.