Szinte megdöbbentő lehet sokaknak, hogy volt a magyar történelemnek olyan időszaka, amikor a Balaton nem jelentette még azt a kincset, mint manapság, nem volt felkapott üdülőhely, turistaparadicsom. A környék egészen máshogy festett, és az volt a terv, hogy a nagy része tűnjön is el. A projekt meg is kezdődött, végül azonban nem valósult meg belőle semmi.
A tó eltüntetésének terve a 18. században fogalmazódott meg, az egyik leghíresebb Habsburg uralkodó, Mária Terézia regnálása alatt, a 18. században, amikor az országban hatalmas változások voltak.
1766-ban már elkészült a terv arról, hogy fogják lecsapolni a magyar tengert, az ok pedig az volt, hogy egyszerűen új termőterületekre volt szüksége a birodalomnak.
A MaxiNews.hu szerint a Balaton elmocsarasodása előrehaladott állapotban volt, és az akkori elképzelések szerint három ütemben kellett volna lecsapolni a tavat. Ha teljes képet szeretnénk kapni, akkor hozzá kell tenni azt is, hogy a 17. századi úgynevezett "kis jégkorszak" után a tó vízszintje megemelkedett, majd jött az elmocsarasodás, a déli partot pedig folyamatos árvizek sújtották eközben. Valamiféle megoldást szerettek volna tehát találni erre a helyzetre.
A tónak csupán egy nagyon kis része maradt volna meg, egy Minibalaton, amely nem is hasonlított volna arra, ami manapság.
Közben pedig felszabadult volna 129 ezer hold termőterület. Végül azonban a megyék ellenállása után a vízszintszabályozás mellett döntöttek, az áradásokat pedig a Sió-csatorna megépítése oldotta meg.
További érdekesség az eset kapcsán, hogy ekkor készült el, erre a projektre a tó első valósághű térképi ábrázolása, amely kuriózum, igazi történelmi relikvia.
S ha már térképről van szó, a közelmúltban készült egy olyan is, amely ún. Nazca-vonalakkal ábrázolja a települések elrendezését, illetve annak logikáját. Egy olyan elméletről van szó, amely a nyolcvanas években keltett nagy visszhangot. Zelkó Zoltán, aki Peruban végzett kutatásokat a Nazca-fennsíkon a híres vonalak mentén, ezt az elméletet alkalmazta a Balatonnál is, ahol szembetűnő volt számára a tó menti templomok szabályos elrendeződése.
Ezt a rómaiaknak tulajdonította, akik pontos út-, alagút- és vízvezeték-hálózattal rendelkeztek. Igazodási pontokként a településekre épített tornyok szolgáltak. Zelkó úgy vélte, hogy Szent István uralkodása alatt templomokat építettek helyükre. Így Badacsony és Veszprém között egy nyílegyenes vonalat tudunk húzni, ahol Kékkút, Köveskál, Monoszló, Balatoncsicsó, Árokfő, Szentjakabfa, Óbudavár, Mencshely, Barnag, Tótvázsony templomai sorakoznak. Zelkó ezen a vonalon kívül több irányba is felfedezett összefüggéseket, és egy bonyolult térképet hozott létre.
Az északi és déli parton lévő templomokat összekötve arra jött rá, hogy azok a Balaton közepén egy pontban futnak össze.
Zelkó Zoltán elmélete szerint a metszéspontban egy sziget lehetett, ami mára 7-8 méterrel a felszín alá süllyedhetett. A mesterséges sziget nemcsak a vonalak metszéspontja, hanem a tó geometriai középpontja is. A mai Balatonszemes vonalában lehetett, ahol a műholdas felvételeken is egy sötétebb folt látható. Zelkó Zoltán feltételezése szerint így kötötték össze az északi és déli part kommunikációját. Olyan messze vannak egymástól, hogy a hajózás helyett ezt a megoldást találták a rómaiak.