Az aranymosás hagyománya a Balaton környékén egészen az 1700-as évekig vezethető vissza. Egy 1798-ban íródott levélben a tihanyi apát hívta fel a figyelmet a tó iszapjában rejtőző aranyra. Az apát írásos forrásokra és saját tapasztalataira alapozva állította, hogy a Balaton iszapjában valóban találhatók aranyszemcsék és drágakövek.
Hollósvári Imre bányamérnök komolyan vette az apát jelentéseit, és 1907-ben részletes vizsgálatokat végzett a Balaton környékén. A mosókkal együtt 61 különböző helyről vettek mintákat, és az eredmények lenyűgözőek voltak: 100 kilogramm homokban átlagosan két szem sáraranyat találtak. Ahhoz azonban, hogy 1 gramm aranyat nyerjenek, 1000 szem sáraranyra lenne szükség. Ez azt jelenti, hogy mindössze 1 gramm aranyhoz 5 vasúti vagonnyi, azaz 50 tonnányi iszapot kellene átvizsgálni.
De vajon mennyi arany rejlik a Balatonban? Hollósvári Imre számításai szerint a Balaton mélyén akár 120 tonna arany is lehet.
Az itt található arany összértéke mai árfolyamon körülbelül 1800 milliárd forintot tenne ki, hiszen a tisztasága 23 karátos, kilogrammonként körülbelül 15 millió forintot ér.
Ez alapján a Balaton mélyén rejtőző kincs valóban elképesztő értéket képviselne.
A Promotions.hu szerint azonban a valóság gyakran bonyolultabb, mint amit a számok mutatnak. A Balaton mélyéről történő aranykinyerés szinte lehetetlen vállalkozás lenne. A több milliárd tonnányi homok átvizsgálása és az anyag tárolása hatalmas költségeket és logisztikai nehézségeket jelentene. Emellett a tó egy sivataggá változna, mivel a kiásott homok térfogata megnőne, és a visszahányt homok több helyet foglalna el, mint eredetileg.
Bár az arany mennyisége elsőre kevésnek tűnhet, valójában egészen magas arányt jelent. Ez azonban továbbra sem teszi jövedelmezővé az arany kinyerését.
A Balaton 600 négyzetkilométeres területén átlagosan 5 méter vastag iszapréteg található. Ez azt jelenti, hogy 6 milliárd tonna homokot kellene átvizsgálni, ami 600 millió vagonnyi homokot jelentene.
Ahogy korábban az Origo is megírta, a 13. és 16. század közötti időben hazánk adta Európa nemesfém kitermelésének 80 százalékát, évi 1 tonna arannyal és 10 tonna ezüsttel. Emellett geológiai vizsgálatai megerősítették, hogy a Dunántúl jégkorszaki kőrétegeiben mindenütt található arany, amit a vízfolyások magukkal sodornak. Így hordhatta a Zala az aranyat a Balatonba, ahol fokozatosan lerakódott.