Nukleáris rakétasiló gyulladt ki, borzalmas volt a pusztítás, rengetegen haltak meg

Az Egyesült Államok történetének egyik legnagyobb védelmi ipari, a hadviseléshez köthető katasztrófája történt 1965-ben, amikor egy Titan II. nukleáris rakétasiló belsejében tűz keletkezett. A borzalmas balesetben 53-an meghaltak, és csak az előrelátásnak köszönhető, hogy az incidens nem járt együtt nukleáris katasztrófával.

A hidegháború idején, az egykori Szovjetunió és az Egyesült Államok szembenállásának évtizedeiben az atomfegyverek fejlesztési programjai nem pusztán a másik fél elrettentésének céljával zajlottak. A programok egy része arra irányult, hogy növeljék az anyaország egyes hadi létesítményeinek nukleáris támadások elleni biztonságát, illetve támadás esetén ezek a létesítmények képesek legyenek válaszcsapást indítani. A nukleáris rakétasiló pedig ebben nélkülözhetetlen volt.

Nukleáris rakétasiló
Fotó: Wikipedia / Wikipedia

 

Az eredetileg interkontinentális ballisztikus rakétának épült, később űrrepüléseknél hordozórakétának használt Titan II. bázisai is beletartoztak ebbe a körbe.

Az Egyesült Államok Arkansas állam területén 18 kilövőkomplexumot létesített a gigantikus, nukleáris robbanófej hordozására képes rakéták számára, ezek parancsnoksága a légierő Little Rock-i bázisán, Jacksonville-ben állomásozott. 1965-ben aztán megtörtént a felfoghatatlan: a 373-4 jelű Titan II. rakétakomplexumban tűz ütött ki.

Kilenc emelet mély volt a halálos verem

A Titan II. rakéták alkalmazásáról a hivatalos döntés 1959 októberében született meg. Az első néhány komplexumot 1960 decemberében kezdték építeni.

A hatalmas Titan-rakétáknak föld alatti kilövőállásokat építettek, elrejtve a pusztító eszközöket a világ tekintete elől.

Ilyen hatalmas, a felszín alatt nagyjából kilenc emelet mélyre nyújtózó siló készült el a 373-4-es jelű komplexumban is, mely 1963 májusában az első volt a teljesen befejezett, telepített és bevethető rakétát tartalmazó létesítmények sorában.

Egy korabeli szemléltetőrajz a föld alatti rakétakomplexumról – a rajzon megfigyelhető, hogy a siló második szintjéről egy rövid alagút vezet a komplexum többi részére:

Később, a növekvő szovjet nukleáris fenyegetés miatt arról döntöttek, hogy a rakétazsilipeken és a silóban néhány változtatást kell végrehajtani.

A munkát elnyerő cég 1965 augusztusában látott hozzá a kért átalakítások elvégzéséhez egy üzemanyaggal teljesen feltöltött Titan II. rakéta mellett, bár a rakéta robbanófejét előtte leszerelték. A munkát az irányítószobából a légierő négy tagja felügyelte.

A katasztrófa napján, 1965. augusztus 9-én az építőmunkások a kilövőállás valamennyi szintjén dolgoztak: egy részük a hidraulikus rendszert szerelte, másik részük festett. A siló 750 tonnás földfelszíni ajtaja azon a napon zárva volt. 

Délután 1 óra körül a kilövőállásban szinte egyik pillanatról a másikra forróság keletkezett, és sűrű, maró füst töltötte be a teret:

tűz ütött ki a silóban, melyben a munkások jelentős része csapdába esett.

Az áramellátás szinte azonnal megszakadt, így a dolgozók a vészvilágítás gyér fényében botorkálva próbálták elhagyni a területet a vészlétrán, miközben a füst marta légutaikat és a siló zsilipei zárva voltak.

Nukleáris rakétasiló - sok áldozat

Egy Gary Lay nevű, akkor 17 éves férfinak a silóban való munka egyben az első munkanapját jelentette. Tucatnyi társával a 2-es szinten volt, amikor későbbi elmondása szerint meleg légáram csapta meg, és észrevette a lángokat maga mögött. Életét vélhetően az akkor 59 éves Hubert Saundersnek köszönheti. Saunders korábban dolgozott már más rakétasilókban, így ahelyett, hogy létrákon próbált volna menekülni a zárt földfelszíni zsilip felé, kihasználva, hogy a megfelelő szinten vannak, Lay-t magával rángatva a szervizátjárón átkúszva a 2-es szintről elértek az irányítószobáig. (Ez a menekülési útvonal látható az iménti képen.)

Látogatók sétálnak egy leszerelt Titan II. rakétasiló egyik átjárójában a rakétákat bemutató múzeumi tárlaton Green Valley-ben, Arizonában (2015-ös felvétel) - a múzeumot egy korábban rendszerben tartott Titan II. komplexumban alakították ki
Fotó: BRENDAN SMIALOWSKI / AFP 

A borzalmas, és a vizsgálatok szerint alatt alig egy perc alatt lezajlott balesetet csak Lay és Saunders élte túl. Lay másod- és harmadfokú égési sérüléseket, míg idősebb társa füstmérgezést szenvedett.

Az 55 dolgozóból 53-an a silóban kitört tűz miatti füstben haltak meg. 

Pontosabban a vizsgálatok szerint 52-en a füst miatt, míg egy dolgozó a hidraulikus folyadékban fulladt meg.

• Máig vitatott a tűz oka

A baleset után lefolytatott vizsgálatokban a légierő arra a következtetésre jutott, hogy a tűz akkor keletkezett, amikor a 2. szinten az egyik hegesztő elvágta az ott végigfutó, nagynyomású hidraulikai vezetéket. Ezt nevezték meg a baleset közvetlen okaként, és a Jacksonville-i Hadtörténeti Múzeumban látható, a katasztrófának emléket állító tárlaton is ez, vagyis emberi hiba a hivatalos magyarázat a történtekre.

Egy tárlatvezető mutatja be a Titan II. rakéták részére fejlesztett elektronikus irányítóközpont működését a Green Valley-ben működő múzeumban
Fotó: BRENDAN SMIALOWSKI / AFP

Ezt azonban a két túlélő már akkor vitatta. Gary Lay washingtoni meghallgatásán azt mondta, hogy a baleset napján nem volt hegesztő a 2-es szinten. Szerinte a tüzet elektromos rövidzárlat okozta. Saunders szintén azt mondta, hogy bár hegesztő volt ott, de a baleset idején senki nem végzett hegesztési munkákat a silóban.

Bármi is váltotta ki a tüzet, a Titan II. silóincidens volt a nukleáris fegyverkezéshez köthető, legtöbb áldozatot követelő baleset a történelemben.

Lejárat a silóba egy Titan II. rakétakomplexum földfelszíni szintjén a múzeumban
Fotó: BRENDAN SMIALOWSKI / AFP

A tragédia után a silót rendbe hozták: a balesetben az emberi áldozatokon túl a komplexumban nem keletkezett komolyabb kár. 

A rakétasilót egészen 1987 februárjáig rendszerben tartotta az amerikai haderő.