Az orosz olajról beszélt a Mol

A magyar olajipari vállalat stratégiai vezetője azt nyilatkozta, hogy megtartanák az orosz olajat, de ha az uniónak nagyon fontos, akkor fizessék ki a leválás árát. Brüsszel informálisan 2027-től várja el, hogy teljes mértékben függetlenítsék magukat az orosz olajtól.

Az Európai Uniónak is be kellene szállnia az orosz olaj lecserélésének finanszírozásába Bacsa György, a Mol Stratégiai Operáció és Üzletfejlesztés ügyvezető igazgatója szerint.

A Magyarország egyetlen olajfinomítóját üzemeltető olajipari cég felsővezetője szerint hazánk készen áll leválni az orosz olajról az Európai Unió által informálisan meghatározott 2027-es határidő előtt, sőt ez már 2026 végére is bekövetkezhet. Ám Bacsa szerint 

ehhez uniós finanszírozásra lenne szükség, hiszen a finomító átalakítása, hogy az képes legyen orosz olaj helyett más forrásokból is dolgozni, mintegy 500 millió dolláros beruházást igényel. 

Ezért a Mol szakembere szerint néhány száz millióval Brüsszelnek is be kellene szállnia.

Bacsa azonban felhívta a figyelmet arra, hogy mivel olajfinomításról van szó, ami nem jogosult uniós támogatásra – akkor sem, ha a leválásról és az ellátásbiztonságról van szó – jelenleg egy fillér sem érkezik erre a célra. A Világgazdaság idézi a felsővezető Politicónak adott nyilatkozatát, amely szerint a Mol olyan ütemben halad, amit megengedhet magának. 

Mint ismert, Magyarország egyik az EU azon kevés országainak, mely továbbra is vásárolhat orosz kőolajat, miután az unió 2022 végén betiltotta a tengeri szállítású orosz olaj importját. A vezetékes szállítások azonban több közép-európai ország számára elérhetők maradtak. 

Bacsa kifejtette, hogy attól tart, az unió végül bezárja ezt a kiskaput is, anélkül, hogy megoldást nyújtana az olajbeszerzések lecserélésére. Aggodalmait az is fokozza, hogy a következő energiaügyi uniós biztos, a dán Dan Jorgensen azt ígérte, hogy létrehozza a maradék orosz energiaszállítások megszüntetésének menetrendjét. A magyar olajipari vezető szerint azonban ennek figyelembe kell vennie a regionális különbségeket, hiszen Nyugat-Európából és Dániából könnyű erről beszélni, de Szlovákiából vagy Magyarországból nézve pusztán egy határidő meghatározása úgy tűnik, hogy a közösség ezeket az országokat magára hagyta.

A Mol algyői olajfőgyűjtője
Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt 

Hernádi Zsolt, a Mol elnök-vezérigazgatója még az év elején adott interjújában az orosz olajról való leválással kapcsolatban többek között kifejtette, hogy növelték a kőolaj-beszerzést délről, de a horvát szállítási költség még mindig nagyon magas a méltányos piaci árhoz képest. Magyarországnak, de ugyanígy Szlovákiának és Csehországnak sincs tengerpartjuk, a finomítóikat pedig orosz kőolaj bedolgozására tervezték - tehát a horvátok visszaélnek a helyzeti előnyükkel. 

Hozzátette: mindig is tudták, hogy ez egy nehézség, ezért költöttek el irdatlan összegeket arra, hogy növeljék a belföldi kitermelést, fejlesszék a déli ellátási útvonalat, és átalakítsák a Dunai Finomító technológiáját.

Már mindkét finomítójukban képesek 30-35 százalékban nem orosz kőolaj bedolgozására, amely érdemi előrelépést jelent diverzifikációs kitettségünk szempontjából.

Mert a pozsonyi finomítójukat – ami soha nem működött mással, mint orosz kőolajjal – elképesztő energiák árán sikerült képessé tenni arra, hogy 0-ról 30 százalékban tudjon mást is feldolgozni. 

Hernádi Zsolt leszögezte:

beszéljünk őszintén: semmilyen piaci racionalitás mentén nem lehet amellett érvelni, hogy az orosz kitettséget radikálisan csökkentsük és egy másikra cseréljük. Ez az elvárás nem üzleti, hanem politikai logika mentén fogalmazódott meg.

A morális szempontok, a politika által megfogalmazott értékválasztások és célok most megelőzik a piaci racionalitást – bár gyakran kiderül, hogy ezek mögött is kőkemény gazdasági érdekek húzódnak. De az üzleti racionalitást hosszú távon nem lehet figyelmen kívül hagyni - szögezte le a Mol elnök-vezérigazgatója.