Tíz év alatt százezer tökéletes vasúti kereket adott el a magyar iparzseni

Kétszáztíz éve, 1814. november 6-án született a svájci Unter-Embrachban Ganz Ábrahám, a magyar nehézipar egyik megteremtője. Cikkünket a Nemzeti Archívum Sajtóarchívumának portréjából készítettük. Az anyagunkban felhasznált fotók Ganz élete után készültek, de megidézik az iparos rendkívüli teljesítményét.

Ganz Ábrahám kilencgyermekes kántortanító családjában született. Ácsnak, majd vasöntőnek tanult. Húszévesen vándorútra indult, német, francia, olasz és osztrák gyárakban szerzett tapasztalatot. Bécsben hallotta, hogy Pesten szakmunkásokat keresnek egy új gőzmalomhoz, ezért 1841-ben a magyar fővárosba jött.

Ganz Ábrahám a magyar nehézipar egyik megalapozója volt
Fotó: Wikipedia Commons

Széchenyi gőzmalmától a saját öntödéig

Részt vett a Széchenyi István által kezdeményezett József Hengermalmi Társulat gőzmalmának összeszerelésében, ahol első öntőmester, később a gépészeti részleg vezetője lett. 1843-ban egy üzemi balesetben fél szemére megvakult, a kártérítésből és a cég nyereségéből kapott részesedéséből indította be önálló vállalkozását – a József-hengermalom csak Kossuth személyes közben járására engedte el. 

Budán, a mai Bem József utcában 1845. január 24-én nyitotta meg "vas és ércöntő intézetét" egy tégelykemencével, két fadaruval és hét segéddel, ma itt van az Öntödei Gyűjtemény. 

Ganz főleg öntöttvas használati tárgyakat készített, de a Lánchídhoz is szállított öntöttvas elemeket, kereszttartókat és tartóoszlopokat, az 1846-os iparmű-kiállításon öntöttvas kályháival ezüst- és bronzérmet nyert. 

A szabadságharc alatt már hatvan munkása volt, ágyúkat és ágyúgolyókat szállított a honvédseregnek. A bukás után a hadbíróság hatheti várfogságra ítélte, de ezt svájci közbenjárásra nem hajtották végre.

Fillér utca, háttérben a Ganz-gyár és Rózsadomb

 Ganz 1849. október 24-én feleségül vette Heisz Lőrinc kékesmester és városbíró leányát, s mert gyermekük nem született, két árva rokon lányt fogadtak örökbe. 

Öntödéje később lakatos-, mintaasztalos- és kovácsműhelyekkel bővült, "országos gyár" minősítést szerzett. 

1863-ban I. Ferenc József uralkodó koronás arany érdemkereszttel tüntette ki, két év múlva pedig személyesen is meglátogatta a gyárat.

Szabadalmaztatta vasúti kocsikerekekre feltalált gyártási megoldását

Ganz 1853-ban az angol John Burn által feltalált kéregöntést tökéletesítve vasúti kocsikerekeket kezdett gyártani, a továbbfejlesztett technikát egy év múlva szabadalmaztatta. 

A kerekeknek a sínnel érintkező, gyorsan kopó részeit antimonos kezeléssel igen keményre edzette, ezzel sokszorosára növelte élettartamukat. A kéregöntésű öntvények készítésére 1855-ben az egész Habsburg Birodalom területére kizárólagos jogot kapott, ami a vasútépítés korában óriási üzlet volt.

Az 1900-as évek elején készült felvételen a Ganz gyár udvara: a tolópadon az Arad-Hegyaljai Motoros Vasút (A.H.M.V) részére szállított villamos motorkocsi
Fotó: Fortepan / Villányi György

Termékeit exportálta is, az 1867-es kiegyezésig mintegy százezer vasúti kereket szállított 59 vasúttársaságnak. 

Gyártott vasúti váltóalkatrészeket, vasúti kereszteződési csúcsbetéteket, gabonaipari őrlőhengereket is. 

Ganz gyártmányaival az 1855-ös és 1867-es párizsi, és az 1862-es londoni világkiállításon bronzérmet, az 1867-es svájci iparmű-kiállításon ezüstérmet nyert. A vállalatát addig egyedül vezető Ganz 1859-ben Mechwart Andrást tette meg igazgatónak, aki a gyárat európai színvonalúvá fejlesztette, amely számos szabadalommal büszkélkedhetett. 

Az Osztrák-Magyar császári és királyi hadsereg Wöllersdorf-i Lőszergyára részére szállított villamos mozdony a Kőbányai úti Ganz gyár területéről kivezető iparvágány fordítókorongján.
Fotó: Fortepan / Villányi György

Gazdag iparosként is figyelt munkásaira

Ganz 1861-től Buda képviselőtestületének tagja volt, 1863-ban a város díszpolgára lett, s bár svájci állampolgárságát megtartotta, mindig magyar ruhában járt. Munkásaiért felelősséget érzett, sokat fordított szociális célokra, üzemében Magyarországon akkor egyedülálló nyugdíjas- és betegpénztárt létesített, svájci szülővárosának segélyegyesületét is rendszeresen támogatta. 

Amikor a gyárban 1867. november 23-án elkészült a százezredik kéregöntésű vasúti kerék, a jeles alkalomra ezüst emlékérmet veretett minden alkalmazottjának, vacsorát adott nekik és családtagjaiknak, ő pedig egy díszes, minden dolgozója által aláírt üdvözlő okiratot kapott.

A túlfeszített munka, a családi problémák kikezdték idegrendszerét és 1867. december 15-én, 53 éves korában öngyilkos lett: levetette magát a pesti Duna-parton álló, Ybl Miklós által épített palotájának függőfolyosójáról. 

Mauzóleuma – amelyet ugyancsak Ybl tervezett – a Kerepesi úti temetőben található. 

A felvételen a Nagyicce sor 2., a BHÉV Nagyicce áramátalakítóban 2 db Ganz generátor, melyeket 1908-ban gyártottak
Fotó: Fortepan / Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum / Archívum / Negatívtár / BHÉV gyűjteménye

Halála után az örökösök közvetlen munkatársait: Eichleter Antalt, Keller Ulrikot és Mechwart Andrást bízták meg a gyár vezetésével, amely ekkor vette fel a Ganz és Társa nevet. 

Az öt részlegből álló, mintegy 370 alkalmazottat foglalkoztató céget a Ganz család eladta, működését 1869 áprilisától részvénytársasággá alakítva, "Ganz és Társa Vasöntő és Gépgyár Rt." néven folytatta. 

A műszaki igazgató Mechwart András lett, irányításával a Ganz az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legjelentősebb vállalatcsoportja lett. 

A magyar nehézipar egyik megalapozójának nevét vállalatai mellett utcák, iskolák viselik.

Cikkünk címlapi képén a a Ganz gyár próbapályája  a mai Villám utca - Bíró Lajos utca - Könyves Kálmán körút - Vajda Péter utca határolta területen / forrás: Fortepan