A HUN-REN intézetek egy nemzeti kincset jelentenek

A HUN-REN intézetek egy nemzeti kincset jelentenek - ezt mondja az egyik legelismertebb magyar kutató, Kiss László. Azt is mondja, egyelőre egy törvényjavaslat-tervezet van előttük, amihez adhatnak módosítási javaslatokat. Ezen dolgozik most a kollégáival. Szerinte nagyon fontos lesz az új központ szervezeti és működési szabályzata, amiben ténylegesen a napi gyakorlati szabályzások lesznek megfogalmazva.

Az elmúlt hetekben Gulyás Balázs HUN-REN elnök több interjút is adott a HUN-REN megújulásának céljairól, legfontosabb aspektusairól. A megújulási folyamatot egy több mint fél éves átvilágítás előzte meg Elnök úr szavai alapján közel 100 nemzetközi kutató bevonásával. Kutatóközpont vezetőként hogyan látja, hogyan élte meg ezt az átvilágítást? Megalapozottnak tartja az átvilágítás megállapításait? Milyen visszajelzést tudott az Ön kutatóközpontjára levonni az eredményekből?

Az Alexander Zehnder professzor, világhírű mikrobiológus által vezetett átvilágítás megmutatta, hogy 

a HUN-REN intézetek egy nemzeti kincset jelentenek, amelynek a megőrzése alapvető nemzeti érdek. Ezzel tökéletesen egyet tudok érteni, hiszen nagyon részletesen és objektívenfelmérték a teljesítményünket. 

Az általam vezetett Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont esetében a tudományos sikerességünk a szakterületileg hasonló Max Planck intézetekkel összevethető. Akár a publikációk számát és minőségét, akár az elnyert pályázatokat tekintjük, a lehetőségeinkhez képest jók vagyunk. 

De pl. kimondottan a világ élvonalához tartozik a Rényi matematikai intézet, vagy a Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet, amelyek egyenként tucatnyi sikeres pályázatot tudnak felmutatni a European Research Council támogatásával. Ezek a sportból vett hasonlattal az olimpiai aranyéremmel egyenértékű sikerek.

Mindezek fényében a HUN-REN számos intézetéről kimutatta az átvilágítás a kiválóságot. Pontosan ezek miatt is örömmel emelem ki, hogy a közelmúltban lett nyilvános a a hír, hogy egyik kutatónk, Stephen J. Mojzsis hat évre megnyert egy 10 és fél millió eurós pályázatot müncheni és zürichi kollégákkal, Ő már három éve csatlakozott hozzánk, az új projektje pedig 2025 elején indul. Ehhez persze szükséges, hogy az intézményes háttér stabil, megbízható és hosszú távra tervezhető legyen. Bízom abban, hogy a jelenleg is zajló átalakítások nyomán ezzel kapcsolatban is lesznek pozitív változások.

Elnök úr arról is beszélt, hogy az elmúlt két hónapban aktív kommunikáció zajlott a HUN-REN vezetése részéről a kutatóközpontok és önálló intézetek vezetői, valamint a teljes kutatási közösség irányába. Ön is úgy látja, hogy megfelelően bevonásra kerültek a kutatói közösség vezetői és tagjai a folyamatba?

Az ember mindig úgy érzi, hogy sohasem elég semmiből, de azt gondolom, hogy a HUN-REN vezetése minden tőle tehetőt megtett, hogy bevonja a kutatóközpontokat. Jelenleg a helyzet úgy áll, hogy lesz egy egyeztetés november 14-én, 19-én és 29-én is. Ezért senki nem mondhatja azt, hogy nincs kommunikáció a HUN-REN központ és a kutatóintézetek között.

Mik az újonnan bevezetni tervezett működési modell és ahhoz kapcsolódó finanszírozás leginkább előremutató elemei? Hol lát esetleges veszélyeket, amiket kezelni szükséges?

Egyelőre egy törvényjavaslat-tervezet van előttünk, amihez mi magunk is adhatunk módosítási javaslatokat. Kollégáimmal együtt úgy gondoljuk, hogy az ördög a részletekben van, ami nem feltétlenül csak a törvény szövegét jelenti. 

Nagyon fontos lesz az új központ szervezeti és működési szabályzata, amiben ténylegesen a napi gyakorlati szabályzások lesznek megfogalmazva.

Ezekre legalább olyan kíváncsi vagyok, mint a törvényjavaslat szövegére, amellyel kapcsolatban abban bízunk, hogy a költségvetésünkkel kapcsolatban emlegetett 18 milliárdos többlet realizálódni fog 2025-ben.

Gulyás Balázs arról is beszélt, hogy nemzetközi (német, francia, szingapúri, stb.) példák alapján a HUN-REN egy önálló jogi személyként működhet a jövőben, a jelenleg széttagolt intézményi struktúra helyett. Óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy miként viszonyul főigazgatóként az új, egységes jogi személyként való működéshez? Látja ennek az előnyeit? Mik lehetnek a veszélyek, amiket kezelni szükséges az átalakulás során?

Napi működésünk szempontjából rendkívül fontos, hogy a kutatóközpont létezzen jogi személyként. Az irányító HUN-REN központ, mint felettes jogi személy abszolút elfogadható, ugyanakkor intézményvezetői tapasztalataim alapján a jelenlegi kutatóközponti méretünk az optimális. Jól láthatóan ez egy fontos stratégiai kérdés, ami igényli a részletes megfontolást. 

Nekünk most az talán a legkritikusabb, hogy az átalakulás után polgári törvénykönyvben szereplő módon a HUN-REN intézetek, mint szervezeti egységek képesek legyenek a jövőben is szerződéseket kötni, továbbá esélyük legyen a meglévő partnerekkel együtt dolgozni.

 Az utóbbi azért is fontos, mert a hosszú távú stabilitás elengedhetetlen. Tehát alapvető cél, hogy a szerződéskötési képesség meglegyen a kutatóintézeteknél. Bízom benne, hogy a jogi szabályzat tényleg meg fogja majd engedni mindezt.

Szintén fontos eleme a megújulásnak, hogy a HUN-REN tulajdonba kaphatja a kutatóintézetek által használt ingatlanokat, amelyek jelenleg az MTA tulajdonában vannak. Miért fontos, hogy saját ingatlanokban működjenek a kutatóintézetek?

Jelenleg az a helyzet, hogy egy tipikus kutatóhelyen legalább három különböző tulajdon keveredik, az MTA, a kutatóhely és a magyar állam egyaránt megjelenik tulajdonosként. Amikor például egy épületet szeretnénk felújítanini, akkor az adott tulajdonosok hozzájárulási engedélye kell. Hozzáteszem, ezt az akadémia mindig megadta nekünk, de az, hogy alapesetben három szereplővel, a kutatóközponttal, állammal és akadémiával kell egyeztetni, megnehezíti a dolgunkat. 

Azzal, ha a HUN-REN tulajdonába kerülnek ezek az ingatanok, akkor meglesz az a lehetőség, hogy ambiciózus fejlesztési tervek valósuljanak meg, egyszerű jogi keretek között.

Viszont azt látni kell, hogy a tulajdonnal kötelezettség is jár, hiszen ha egy hatalmas ingatlanvagyonhoz hozzájut a HUN-REN, akkor annak a szintentartási költségeit is be kell vállalnia. Ezért azt gondolom, hogy a költségvetésünket további plusz forrásokkal kell növelni. Kérdés, hogy az állam ebben mennyire lesz partner. Bízom benne, hogy maximálisan támogatni fognak minket.

Hogy látja a saját intézetében a kutatók és a munkatársak hogyan élik meg a folyamatot? Mik a leggyakrabban felmerülő kérdések, mik a várakozások pozitív és negatív aspektusai?

Minden átalakulás és átszervezés során a bizonytalanság érzete természetes kísérőjelenség. 

Ez egy klasszikus kutató számára nyugtalanságot jelent, ezért vezetőként próbálom kezelni, amennyire ez lehetséges. Az, hogy vannak egyeztetések a főigazgatók és a HUN-REN központ, valamint az elnök között, az egy egyértelműen előremutató dolog.

 A jelenleg kialakult bizonytalanság-érzés nagyon rossz hatással tud lenni a kutatói közösség hangulatára, úgyhogy már csak ezért is remélem, hogy az átmeneti állapot a lehető legsimább és zökkenőmentes lesz.

Összességében milyen előnyöket vár a HUN-REN jelenleg zajló megújulásától?

Az Elnök úrral folytatott konzultációk alapján abban bízok, hogy a Max Planck intézetekhez hasonló konstrukció lesz kialakítható. Siker megújulás esetén az intézetek tudományos önállósága és a döntéshozatali képessége minden korábbinál magasabb lehet. Abban is szeretnék hinni, hogy az elmúlt hat évben folyamatosan változó jogi és irányítói környezet után végre hosszútávú tervezést is lehetséges lesz. Sőt, a tervezet alapján egy 25 éves megállapodás lesz a HUN-REN és a magyar állam között, így remélem, hogy valóban tudunk majd ilyen időskálával tervezni.