A Korinthoszi-földszorost átvágó, ezzel az Égei- és a Jón-tengert összekötő 6343 méter hosszú csatornát 1881-től 1893-ig építették, és a Korinthoszi-csatorna mérnöki csúcsteljesítménynek számított a maga korában.
Ezt a mesterséges vízi utat főleg kereskedelmi hajók és magánjachtok használják. Így megtakarítható körülbelül 700 kilométernyi út, amelyet egyébként a Peloponnészoszi-félsziget megkerülésével kellene megtennie annak, aki Dél-Olaszország felől kel útra a Földközi-tenger keleti medencéjébe.
A Korinthoszi-csatorna 21,5 méteres szélessége ugyan nem teszi lehetővé nagy óceánjáró hajók közlekedését, de így is rendkívüli forgalmat bonyolít: évente mintegy 11 ezer, főleg a turizmust kiszolgáló hajó halad át rajta.
A turistákat elsősorban a néhol 63 méterrel a csatorna partjai fölé magasodó sziklák vonzzák, de látványosak a felszíni közlekedés hídjai a csatorna fölött, illetve a fényviszonyok függvényében hol türkiz-, hol sötétkék víz. A csatorna mindkét oldalán szuvenírboltok találhatók. Azok számára, akik bátornak érzik magukat, van egy bungee jumping is.
Ezen kívül jelentős a partmenti teherhajó-forgalom. A csatornán nincsenek zsilipek, a két végén merülőhidakon halad a közúti forgalom – ezek a hidak 7,6 méterrel a víz alá buknak a hajók érkezésekor. A hajóknak egyenként kell átkelniük az egyirányú rendszeren, a nagyobb hajókat pedig vontató húzza végig a csatornán, amelyet
Érdekesség, hogy idén áprilisban a francia Belem bárka ezen áthaladva szállította az olimpiai lángot Marseille-be, hogy onnan tovább utazzon Párizsba, az idei nyári olimpiára.
A keskeny földszoros az antik görög kultúra kezdetei óta akadályozta a hajózást, hatalmas kerülőre kényszerítve az Adriai-tenger és a Földközi-tenger keleti vizei közt közlekedő hajósokat. Az út lerövidítésére hozta létre Korinthosz városállam az i. e. 7. század végén a diolkosznak nevezett szállítóutat, amelyen az árukat és kisebb hajókat is át tudták vontatni egy 6-7 kilométer hosszú kövezett úton Periandrosz idejében, aki már ekkor csatorna építését is tervezte.
A következő csatornaépítési kísérlet Néró császáré volt, aki i. sz. 67-ben hatezer rabszolgát küldött a feladat elvégzésére, de miután egy évre rá meghalt, a munkálatok leálltak, és a terv feledésbe merült. Ráadásul a kor technikai színvonalán megvalósíthatatlan is volt.
Végül a görög kormány 1867-ben úgy döntött, hogy megvalósítja az ókor óta megvalósításra váró elképzelést.
És ami nem sikerült Periandrosznak és Nérónak, azt megoldotta Türr István és Gerster Béla.
Türr, az olasz királyi altábornagy az építkezés egyik szervezője volt, míg Gerster – aki a Panama-csatorna építéséből is részt vállalt – főmérnökként irányította a kivitelezést. Nem volt egyszerű: az építkezést kezdő francia társaság csődbe jutott, majd egy görög vállalkozói csoport tíz év alatt fejezte be a munkát. A magyar építőkre emlékezve, annak egyik oldalán Türr István és Gerster Béla emlékműve áll. 1893. augusztus 6-án, azaz 130 éve I. György görög király és Olga királyné avatta fel a Korinthoszi-csatornát.
Befejezése után egyébként nem váltotta be az eredetileg hozzá fűzött reményeket. Nagyon keskeny volt, ami megnehezítette a navigációt, és a várt forgalom soha nem valósult meg. Fennállt annak a veszélye is, hogy az üledékes kőzet lecsúszik a csatorna falairól.
1944-ben, a második világháború idején a visszavonuló náci csapatok robbanóanyagokkal elzárták a csatornát. Az US Army Corp of Engineers 1947 szeptemberétől kezdve a csatorna megtisztításán dolgozott, majd
1948. július 7-én nyitották meg újra.
A közelmúltban egy sajátos rekordot ünnepelhetett a Korinthoszi-csatorna, amelynek legszűkebb pontja 24 méter: 2019 októberében sikerült keresztülhaladnia rajta a Fred. Olsen Cruise Lines társasághoz tartozó MS Braemarnek, amely 22,5 méter széles. Az 1200 utast szállító, 196 méter hosszú tengerjárót egy vontatóhajó segítette a manőverben, amiről látványos videó is készült.