XX. fejezet

XX. fejezetHarburgon át egy óra csakHamburgig. Este volt már, csillag köszöntött. Honni lég, de friss, de enyhe voltál! Anyámat lábáról a nagy öröm ott majd' levetteúgy csapta össze - "Jaj, fiam!" -kezét örömrepesve."Jaj, tizenhárom éve már, hogy olyan messzi mentél! Jaj, milyen éhes is lehetsz! Fiacskám, mondd, mit ennél? Kaphatsz halat, meg szép libát és egypár szép narancsot:"S kaptam halat, meg szép libát és egypár szép narancsot.S mert jó étvággyal ettem, ő boldog volt, majd beszélt és kérdezett ezt-azt, dőlt felém a milljó fogas kérdés."Ott idegenben asszonyod viseli-é a gondod?Jól főz-e rád? s inged-gatyád megvarrja-é, ha mondod?""Édes anyácskám, jó a hal - viszonzám -, ám a márna szálkás hal, és még baj lehet, lásd, közben szám ha járna."S hogy elfogyott a hal, libát hozott anyám, de ismét rákezdte, kérdett ezt-meg-azt, sőt fogasabbat is még."Franciaországban, vagy itt jobb-e, fiam, az élet?S szerinted, mondd, melyik különb: a francia? a német?""Jó a libánk, anyácska - s bárvalóban nincs hibája,amott jobban tömik, s különbmártásuk, mindhiába."S hogy erőt vett a lúdon is ínyenc fáradozásom,a narancs múlta már felül minden várakozásom. De anyám újra kezdte és egyre beszédesebb lett, kérdezett ezt-azt és amazt, mindegyre kényesebbet. "Hát nézeteid? Vonz-e még politizálás? Halljam:melyik párthoz fűz, mondd csak, a meggyőződés s a hajlam?""Édes anyácskám, oly finom narancsod is! No, nézd hát: levét, az édest, szürcsölöm, és otthagyom a héjját."<< előző rész    következő rész >>