XXII. fejezet

XXII. fejezetDe még nagyobbat változott a városnál a nép ott:úgy járnak-kelnek gyászosan, mint mozgó omladékok.Soványabb lett az ösztövér, a kövér még kövérebb, vénekké lettek gyermekek, gyerekessé a vének. Ökörként látlak itt viszont, ó, ifjúságom borja!Nagy liba lettél, kis libus, ki tollát gőggel hordja! Az öreg Gudlt puccosan kifestve, holmi fondor szirénként leltem: gyöngy foga, fekete fürtje kondor.Legjobb karban még vén hívem, papírkereskedőm várt:sárga hajjal, mint Szent Johann, mint jó Keresztelő járt.Iksz Ipszilont csak messziről láttam, mert tovalépett -Biebernél biztosítva volt esze, mely odaégett.S viszontláttam agg cenzorom! A lúdpiacon kétrétgörnyedve jött a ködben és letörten. Régi mérgétfeledve rázta meg kezem, rezgett öreg szemén a viszontlátás könnycseppje... ah, megrázó volt a szcéna.De jaj, sokaknak képe csak szellemként jő, ha hívom: nem láttam például viszont már kedves Gumpelinóm. Nagy lelkét most lehelte ki,s hogy megjöttem, megdicsőült szeráfként immár Jehovánk trónjánál fenn dicsőn ült.S a görbe Adónisz! Szemem, bár lestem, őt se lelte,ki porcelánból éjjelit árult itt uccaszerte.Hát a kis Meyer él-e még? Nem is tudom biz' ezt sem; hiányzott bár, de Cornetet kérdezni elfeledtem.S hol hagyta Sarras, hű puli, az élők birodalmát! Fogadjunk: Campénak megért vagy hatvan irodalmárt... Mióta Hamburg áll, a nép sohasem vala itt más:zsidó s keresztény. S egyikük sem szörnyen alamizsnás.A jó kereszténynek telikminden ebédre húsra,fizetni jól fizet, s nem isa végső terminusra.Zsidó viszont kétféle van:bizonyos vita ótaa fiatalnak templom az,mi vénnek zsinagóga.A fiatalok pártütőks demokraták; a vénekmég ma sem esznek disznóhúst, mint arisztokretének.Kedvelem ezt is és amazt -de Seregek Uránaknevére mondom: jobban a füstölt szardíniákat!<< előző rész    következő rész >>