XXV. fejezet

XXV. fejezetAz istennő teát csinált és jó rummal kínálta -de ő maga e jó rumot teátlan iddogálta.S fejét vállamra hajtva most - e bástya-csipke-pártát, mit össze is gyűrt - íme már halk, gyengéd hangja járt át: "Ó, erkölcstelen Páris! Úgy reszkettem érted néha!Ki vigyáz ott rád? Jaj, hiszen a francia mind léha! Kallódol ott, s nem jár veled, mint járkált egykor otthon, egy hű német könyvkiadó, ki óvó mentorod vón'.S a csábítás ott oly erős!s ott szilfid annyi sok van! A lelki békéd és erőd féltem, hogy összeroppan. Vissza ne menj, maradj csak itt, hol fegyelem van, erkölcs -s csendes öröm, sok óra vár, mit szép körünkben eltölts.Maraszt e hon - s most legkülönb ízét is érzed ennek:most - haladunk! - mint biztosan már észre kelle venned.A cenzor lágy, Hoffmann öreg:hol vannak már a boldogidők, míg ifjú düh töröltÚtiképekbe foltot!Korodhoz is már illenék:erkölcsöd megjavulhat -sőt megpillanthatnád akárszebb fényben is a múltat.Túlzás, hogy rosszul ment sorunk: ki únta már a jármát,öngyilkos lett az szabadon -akár Rómába' járnánk!A nagy tömegek kincse volta gondolatszabadság!Korlát, ha volt, kevésre volt:kik írtak s kiadatták.Törvénytelen önkényre itt egy példa sem adódott: elítélték mindig előbba hitvány demagógot.Nem lehetett oly nagy baj itt, bár volt baj, többszörössen: éhen nem halt még senkisem a német tömlöcökben.Hitnek s kedélynek annyi szép virága nyílt a múltban!S vergődtünk ma kétségbe és rút tagadásba fúltan.Szabadság külsősége majdkioltja itt az Eszményt,mit bévül hordunk, liljomokálmát, e tiszta, szebb fényt!Kivész bájos költészetünk,haldoklik jó irálya!Királyok tömegsírja vár,Freiligrath Mórkirálya!Evés-ivásért adja elszemlélődése csendjétunokánk. Nagy cécó közelg:idillünk abba leng szét.Csak tudnál hallgatni! a sorskönyvén pattanna závár:messzi időknek képe itt,varázstükrömbe' rád vár.Látnád, mit ember még sohae halandó világon:honod jövendőjét. De ah!nem tudsz hallgatni, látom.""Istennőm! - szóltam, - Istenem!Legfőbb vágyam ma halljad:látnom jövőtök, németek!Férfi vagyok, ki hallgat.Leteszek minden esküvést,mit megkívánsz ma: én amintát utánad mondom - ésszavának áll a néma!""Esküdj hát úgy - felelte ő -,mint egykor ÁbrahámnakEliezer megesküdött,mikor búcsúzkodának.Emeld föl leplem, s tedd kezed a tomporomra hátul:így esküdj nékem hallgatást írásba'-szóba' mátul!"Ünnepi perc! Előidőkszelletje meglegyintett,letéve esküm úgy, amintatyáim módja intett.Emeltem leplét, raktam istomporára hátulkezem, s esküdtem hallgatástírásba'-szóba' mátul.<< előző rész    következő rész >>