Április - Szent György hava

Áprilisban az időjárást tekintve szinte minden előfordulhat: a tikkasztó forróság éppúgy, mint a virágszirmokat megdermesztő, hirtelen haragú hózápor, vagy a zsenge növényeket fenyegető, erős hajnali lehűlés. Egészen bizonyosra vehetjük viszont, hogy elsejétől - a bolondjáratás napjától - harmincadikáig újabb bő másfél órával gyarapszik nappalaink hossza, és az évszaknak megfelelő átlagos középhőmérséklet csaknem a márciusi érték duplájára növekszik.

Szent György-virág, ha bőven nő,
Bőven terem az esztendő.
S ha szót ád a fülemüle,
Kamrád duplásan lesz tele.

Dédapáink kalendáriuma jellemezte ezzel a csíziós versikével a Bika csillagkép jegyében kiteljesedő tavaszhónapunkat, az áprilist. Amely megkezdve a második negyedévet, elsején, Hugó névünnepén az "áprilisjáratás" sokakat rászedő, beugrató, tréfás napjával köszönt ránk.

Április, mint a szeszélyes tavasz legszeszélyesebb hónapja, időjárásában is bolondos, kiszámíthatatlan. "Hét tél, hét nyár" - állítja róla a közmondás, amikor még bizony szélsőséges kilengések is előfordulhatnak. Egészen bizonyosra vehetjük viszont, hogy elsejétől - a bolondjáratás napjától - harmincadikáig újabb bő másfél órával gyarapszik nappalaink hossza, és az évszaknak megfelelő átlagos középhőmérséklet csaknem a márciusi érték duplájára növekszik.

Április 1., a bolondok napja

Április elsejéhez - a bolondjáratás napjához - régebben több babonás hiedelem is tartozott. Minthogy ekkor akasztotta fel magát az áruló Júdás, e napot a népi vallásosság hívei szerencsétlen napnak tartották. Nem volt tanácsos tyúkot ültetni, esküvőt tartani, útnak indulni, építkezést kezdeni, sőt eret vágatni sem. Az asszony- és lánynép feketébe öltözve ment templomba. Ha eső támadt abból rossz, a derült időből pedig jó és bőséges termést jósoltak.

Egyébként az "áprilisjáratás" sokakat rászedő, beugrató, tréfás, bolondozó szokása szinte egész Európa szerte ismert. A hagyomány gyökerei az ókorba nyúlnak vissza, és igen gazdag irodalma van már a letűnt századokból is az e naphoz fűződő, híres-hírhedt bolondériáknak. Ilyen volt például az augsburgi országgyűlés által 1538. április elsejére meghirdetett nagy pénzleértékelés, amely csak trükk maradt, és amire kegyetlenül ráfizettek a spekulánsok. Mivel április elseje a téli napfordulótól számított századik nap, ezért régente "száznapnak" is nevezték. Alkalmasnak vélték e napot a régiek az indás növények, a dinnye, az uborka vagy a tök vetésére és ettől számítva a századik napon várták a zsendülésüket.

A régi magyar kalendáriumok "Virághozó, vigasztaló Szent György havának" - is nevezték az áprilist, amikor már a gazdák figyelmét a sürgető, kinti tennivalókra terelte a gyümölcsfák virágait kipattantó vegetáció. "Nyessd a barackfát. Irtsd a kerti férget. Most ültesd, akkor lesz szép sűrű sövényed. Szőlőt is bujthatsz még, most a legjobb karózni. A palántát is lehet ki szabadba hozni" - ezt ajánlotta dédanyáink korában Szent György, azaz április havára a Bácskai naptár.

Április 6., Vilmos

Vilmos napját, hatodikán, sokfelé szemmel tartották a népi megfigyelők, s ha ezen a napon eső esett, abból bizony a babonát sem nélkülözve, szűk esztendőt jósoltak. Április a "hét tél, hét nyár" időszaka, amikor az időjárásban szinte minden előfordulhat: a tikkasztó forróság éppúgy, mint a virágszirmokat megdermesztő, hirtelen haragú hózápor, vagy a zsenge növényeket fenyegető, erősebb hajnali lehűlés. "Április esője elkergeti a fagyot" - mondogatták a gazdaemberek, és sokfelé a mennydörgésből is jó gabonatermésre következtettek.

A tavasz teljes kibontakozását ígérő április hónapunk latin elnevezése egyébként az "aperire" (kinyitni, feltörni) kifejezésből ered, az ókori rómaiak naptára jelképezte ezzel a szántóvetők igyekezetét, feladatát. A hónap római ünnepei is a növényzet sarjadását, az állatok szaporodását és általában a termékenységet voltak hivatottak elősegíteni.