Karácsonyi varázslások és időjóslások

Karácsony a népi hagyományok egyik központi időszaka. Számos jóslás, időjóslás és varázslás kapcsolódik a neves napokhoz. Összeállításunkból megismerhetik ezek eredetét, bár van, ami a mai napig sem tisztázott.

December 24-e, karácsony előestéje. A karácsonyi előkészületeket, sütést, főzést, takarítást a kora délutáni órákra befejezik, faluhelyen még a jószágok ólait is rendbe teszik. Régebben a déli óráktól kezdve kántálók járták a falvakat, bekopogtatva minden házba, ahol alamizsnát kaptak. A kántálás szokása szinte az egész országban ismert volt.

A betlehemezés szintén kedves, régi szokás. Az egész játék a szálláskeresés köré épül. A szereplők - József, Mária, az angyalok és a pásztorok - tréfás jeleneteket adtak elő. Jutalmul kalácsot, kolbászt és süteményt kaptak. Az utóbbi években egyre több faluban és városban elevenítik fel ezt a nagyon szép népszokást.

A karácsonyfaállítás jelképrendszerét a kutatás még a mai napig sem tisztázta végérvényesen. A biztos csak az, hogy napfordulati szimbólum. Hazánkban először Brunswick Teréz állított karácsonyfát 1824-ben, tehát közel 180 éves hagyományról van szó. Német nyelvterületről terjedt el, de hasonló szokás más vidéken is megvolt korábban, csak nem fenyőt, hanem termőágat használtak erre a célra.

Karácsony estéje és éjszakája sokféle jóslásra és varázslásra adott alkalmat. Így például a karácsonyi vacsora után a családfő annyi cikkre vágta fel az almát, ahány tagja van a családnak. A magok egész vagy elvágott voltából következtettek arra, hogy ki lesz egészséges vagy beteg a családban a következő évben. Azt tartották, hogy akinek a karácsonyi vacsora után férges dió jutott, az súlyos beteg lesz vagy meghal. Este fahasábot támasztottak száradni a tűzhelyhez. Úgy vélték, hogy akié reggelre eldől, az a következő évben meghal. Karácsony este a lányok kimentek a sötétbe fáért, és annyi hasábot öleltek magukhoz, amennyit elbírtak. Ha a fahasábok száma páros volt, a következő évben férjhez mentek.

A karácsonyi asztal alá a gazda egy adag szénát, egy szakajtó kukoricát tett, és azt otthagyta Vízkeresztig. Azután megetették az állatokkal abban a hitben, hogy az megvédi őket minden bajtól, betegségtől. János napján megszenteltették a bort, abból ittak és elmondták a János napi áldást: "Bor, búza és gyümölcs, hogy bőven teremjen, Istennek áldása, mindig rajtunk legyen." Ezután a szentelt borból locsoltak egy keveset a gabonatartó edényekre, a méhkasokra, hogy áldás legyen rajtuk is.

Természetesen a karácsony is bővelkedik népies időjárási szabályokban, mint például: Fekete Karácsony, fehér Húsvét, vagy az ellentettje: Fehér Karácsony, fekete Húsvét. Lucskos karácsony: rossz nyár, rossz termés. Meleg Karácsony: hideg tél. Ha Karácsony éjjelén keletről fúj a szél, marhadögtől félhetsz, ha északnyugati szél fúj emberhalál, ha déli szél fúj betegség, ha északi szél fúj, akkor pedig jó esztendő várható.

A betlehemi gyermekgyilkosság emléknapja, december 28-a: aprószentek. A nap ismert szokása a vesszőzés, amelynek különböző változatait írták le, de a lényege mindegyiknek az volt, hogy a gyermekeket vesszővel megütögetve jó egészséget kívántak nekik. Egyes vidékeken a legények megvesszőzték a lányokat és az idősebbeket is, mondván: "feje se fájjon, foga se fájjon" - azaz legyenek mindig egészségesek. Az efféle "korbácsolás" a termékenység és a növekedés elősegítését is jelképezte.

ICI Interaktív Meteorológia