A nagy szélviharok időjárási okai

A múlt héten három napon fordult elő viharos, sőt helyenként orkán erejű szél. Nagyobb sebességeket mértek, mint a korábban "beharangozott", hírhedt januári viharciklon idején. A szélrohamok kialakulásában mindhárom esetben hasonló okok játszottak szerepet. Egyelőre nem bizonyítható, hogy az extrém időjárás összefüggésben lenne az éghajlatváltozással.

Amikor a kisméretű ciklonok középpontja Lengyelország délkeleti részére, illetve Ukrajna délnyugati határaira ért, a ciklon dinamikájának köszönhetően a nyugatias áramlás a legnagyobb erősséget érte el. A szél erősségét még további két tényező is növelte: a ciklonok elhaladása közben hideg levegő érkezett a meglehetősen tavaszi hőmérsékletekkel bíró Kárpát-medencébe, valamint a felettünk lévő légkör függőleges instabilitásának köszönhetően heves záporok, néhol zivatarok alakultak ki.

A légkör függőleges instabilitása a folyamatosan erős szél átkeverő hatásának köszönhető, melynek következtében a felettünk lévő légkör alsó 2-3000 méteren közel a lehető legnagyobb labilitásra tett szert, azaz felfelé száz méterenként nagyjából egy fokkal csökkent a hőmérséklet. A labilitásnak köszönhetően a felszínig le tudott bukni egy érkező hideg légtömeg a Kárpát-medencében, míg nedvesebb levegő esetén a zivatarfelhők előtt jelentkező kifutószelek további lökéseket okoztak.

A frontátvonuláskor a vonuló felhők között időnként kisütött a nap, a viszonylag meleg felszínről ekkor termikek szakadtak el, melyek tovább befolyásolták, növelték a légáramlás energiáját.

A termikeknek és a záporoknak, valamint a több hullámban érkező hidegbetöréseknek köszönhetően a szél erősen lökéses volt. Így miközben az alapszél "csupán" 40-50 km/órával fújt, az előbb említett folyamatoknak köszönhetően a néhány másodperctől akár perces nagyságrendű széllökések a 100-120 km/órát is elértek. A meteorológiai modellek viszonylag jól sejttették a nagy szelek kialakulását, így általában megfelelő riasztást adtak ki hazánkban.

A múlt heti három szélroham hazánk nagyobb területét érintette és erősebb lökéseket hozott, mint a kontinensen január 18-án átrobogott, és hozzánk másnap megérkező viharciklon. Akkor egy skandináv középpontú cikloncsalád délnyugati peremén, az Atlanti-óceán felett keletkezett egy kisebb méretű, de rendkívül aktív légörvény. A nyugati alapáramlással haladt keletre, miközben a déli peremén orkán erejű szelek alakultak ki. Nagy-Britanniában, Németországban és Csehországban síkvidéken a legnagyobb széllökések elérték a 130 km/órát. Németország közepén, a Harz-hegység 1142 méter magas csúcsán, a Brocken-en 202 km/órás csúcssebességet mértek. Hazánkba érkezve az intenzív, nagytérségű csapadéknak köszönhetően sokat veszített energiájából, de még így is előfordult 110 km/óra feletti széllökés.

Most is bebizonyosodott az a régen felismert tény, hogy hazánkban a helyi, kisebb méretű objektumok okozzák a markáns időjárási eseményeket, amelyek természetesen jórészt a nagyobb térségű folyamatok Kárpát-medence által történő módosításából erednek. A tőlünk nyugatra, északnyugatra meginduló kiterjedt frontok Magyarországot elérve az esetek nagy részében legyengülnek. Ezért az olyan előrejelzés, miszerint "ma Németországban fújt, esett, havazott stb., akkor holnap ide fog érni" az esetek jelentős részében nem állja meg a helyét.