A tudomány és a politika harca

"Általánosságban a keddi nap a tudomány és a politika harcaként volt jellemezhető, ahol a tudomány rendre alul maradt. Sok helyen nagyon nagy ellenállásba ütközött az IPCC eredményeinek átvétele, igazából eléggé szívszorító volt látni, hogy a politika hogyan gyűri maga alá a Nobel-békedíjjal jutalmazott tudóscsapat munkáját."

2007. december 11., kedd

A hullámvasút kedden tovább száguldott lefelé. A múlt heti fellendülést követően keddre egyre több kérdésben merevedtek meg a tárgyalási pozíciók. Ráadásul pont azokban a kérdésekben állnak legtávolabb az álláspontok, amelyek az ún. Bali útiterv (ld. a tegnapi beszámolót) részét képezik, azaz a 2012 utáni időszakról szólna.

Tovább borzolta a kedélyeket, hogy az IPCC Negyedik Értékelő Jelentésének legfőbb üzeneteit határozatba foglaló jelentést India és Kína is elutasította. Ezt azzal indokolták, hogy a szövegben egy fél mondat arra utalt, hogy a Jelentés javaslatait figyelembe fogják venni a kibocsátások csökkentése érdekében meghozandó döntések során (ahogy ez a korábbi Jelentések esetén is történt). Azonban a Jelentés most kimondta azt, hogy a fejlődő országok kibocsátásainak csökkentése is szükséges. Emiatt a fejlődő országok természetesen azonnal vérszemet kaptak, és a korábban már több ízben elfogadott határozat ellen ezúttal kifogást emeltek. Érvelésük alapja az volt, hogy nehogy már az IPCC tudósai mondják meg, hogy milyen módszerekkel csökkentik a világ kibocsátását, hanem azt inkább bízzák az ENSZ Keretegyezmény erre felhatalmazott fórumára.

A keddi nappal hivatalosan véget ért a tárgyalások előkészítési időszaka, szerdán megkezdődik a magas szintű tárgyalási szakasz. Ez kicsit furcsa helyzetet teremt, hiszen egyrészt lehetőséget ad némi túlórázásra az eldöntetlen kérdések tisztázása érdekében, másrészt azokat a kérdéseket, ahol nem igazán sikerült dűlőre jutni, a miniszterek, illetve a magas rangú delegáltak elé lehet tárni, hátha ők tisztázni tudják.

Ilyen előzmények mellett nézzük, hogyan is állnak jelenleg leginkább figyelemmel kísért Bali-útiterv elemei.

A legtávolabbi álláspontok talán a Keretegyezmény további működésével (Dialogue) kapcsolatban alakultak ki. Amint arról korábban beszámoltunk ez alkotja a tárgyalások legtágabb keretét, amelyben minden részes fél, azaz gyakorlatilag minden ENSZ tagállam benne van, fejlődő országokkal és az USA-val is karöltve. A kérdés az, hogy amit 15 évvel ezelőtt 1992-ben, Rióban elindítottak, hogyan folytassa működését 2012 után. Ez tehát a Bali útiterv legátfogóbb eleme. Az EU ezen a téren igen progresszív álláspontot képvisel, gyakorlatilag az IPCC Negyedik Értékelő Jelentésének legalapvetőbb következtetéseit szeretné viszontlátni a készülő dokumentumban, míg a fejlődő országok (az ún. G77-ek és Kína) igyekeznek ezeket elmaszatolni, vagy gyengíteni. Az USA, Kanada továbbra is azt szeretné, ha valamilyen módon megjelenne a fejlődőkre is vonatkozó korlátozás. Talán az egyetlen közös álláspontnak, és egyben pozitív fejleménynek az látszik, hogy 2009-re szeretné minden tárgyalófél lezárni a kérdést. Ehhez persze már Balin meg kellene állapodni a tárgyalások következő két éves menetéről.

A második kérdés, ami a Bali útiterv része lenne, a Kiotói Jegyzőkönyv esedékes felülvizsgálata (Article 9). Ebben tegnaphoz képest szemernyit sem közeledtek az álláspontok, így a szövegtervezet és a tárgyalás folyamata a munkacsoportok, és az erre a célra kialakított nem hivatalos megbeszélések között ingázik.

A kiotói vállalások felülvizsgálatával megbízott csapat (AWG) sem járt több sikerrel tegnap, továbbra is sok a kérdéses pont, és már így is rengeteg halaszthatónak ítélt dolgot hagytak függőben, amelyeket zárójeles, opcionális részként jelenítenek meg a szövegben.

Általánosságban a keddi nap a tudomány és a politika harcaként volt jellemezhető, ahol a tudomány rendre alul maradt. Sok helyen nagyon nagy ellenállásba ütközött az IPCC eredményeinek átvétele, igazából eléggé szívszorító volt látni, hogy a politika hogyan gyűri maga alá a Nobel-békedíjjal jutalmazott tudóscsapat munkáját. Sokan úgy gondolják, hogy komoly veszélyben van a megállapodás, vagy akár a tárgyalások teljes összeomlása is a levegőben van, míg mások bíznak az ENSZ-ben, a közvélemény részéről a tárgyalókra nehezedő nagy nyomásban, és úgy gondolják ezek a furcsa kilengések a tárgyalások ezen szakaszában természetes jelenségek.