2007. december 7-8., péntek-szombat
A tárgyalások jelenlegi, kritikus szakaszában egyébként meglehetősen sok olyan - elsősorban nem hivatalos - egyeztetés folyik, amelyeken a tárgyaló feleken kívül senki más nem lehet jelen. Az, hogy ezeken az egyeztetéseken mi folyik, általában csak a folyamat legvégén derül ki, illetve az időnként ülésező, és mindenki számára nyilvános munkacsoportüléseken látszanak az aktuális álláspontokból egy-egy pillanatra.
Érdekes módon az USA jellemzően nem hátráltatja a folyamatokat, és a kínai delegáció is többnyire pozitívan áll a dolgokhoz. Egyedül Szaúd-Arábia köti az ebet a karóhoz, illetve Kanada egyes megnyilatkozásai keltettek megütközést. Az egyikben Kanada ismét kifejezte álláspontját, hogy a fejlődő országok számára is legyenek kötelező csökkentési célok. Ez azért számít jelen körülmények között gyakorlatilag szabotázsnak, mert ebben a kérdésben korábban már egyezség született. A fejlődő és a fejlett országok megállapodtak, hogy a fejlődők számára egyelőre nem fognak kibocsátáscsökkentési célokat meghatározni. A kanadai javaslat nyilvánvalóan a vita újbóli kirobbanását eredményezné, és emiatt alapjaiban vetné vissza a tárgyalások menetét.
A hétvége legfontosabb kérdése a "Bali útiterv" ("Bali roadmap") volt, amely talán a legnagyobb érdeklődésre számot tartó kérdéskör. De miről is szól a "Bali útiterv"? Röviden összefoglalva az a lényege, hogy az összes 2012 utáni kérdésekkel foglalkozó, jelenleg külön kezelt folyamatot egy kalap alá vegye. Eddig külön kérdés volt a Kiotói Jegyzőkönyv felülvizsgálata - amelyben a számszerű vállalásokon kívül lényegében annak minden elemének vizsgálata beletartozik. Egy másik, a már csökkentési vállalással rendelkező fejlett országok (ún. Annex I. országok) 2012 utáni további vállalásainak kérdése, és egy ettől szintén elválasztva folyó párbeszéd arról, hogy a legátfogóbb keretet nyújtó Éghajlatváltozási Keretegyezmény, és ezzel együtt a Részes Felek hosszútávú együttműködése miként alakuljon a jövőben.
2009-re mindegyikkel végezni kellene ahhoz, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem nemzetközi szintű kezelése ne szakadjon meg. A "Bali útiterv" elfogadásával lényegében megszületne az a menetrend, amelynek végeredményeként 2009-ig létrejönne a megállapodás, ami biztosítja az egész folyamat folytonosságát, és remélhetőleg progresszív célokat tűz majd ki a kibocsátáscsökkentések terén. E menetrend keretei között mostantól egy igen intenzív tárgyalássorozat indulna el: 2009-ig a szokásos évi 2 helyett évi 4 alkalommal lennének egyeztetések, vagyis összesen nyolc alkalommal találkozhatnának a tárgyalófelek. A menetrend egyben rögzítené mindegyik találkozó témáját és szükséges kimeneteit is; ezekről már Balin döntésnek kell születnie.
Eközben nyilvánosságra hozták, hogy a szerdán kezdődő magas szintű tárgyalások keretében 135 ország - köztük Magyarország - környezetvédelmi minisztere fog felszólalni, és kifejteni álláspontját a kérdéssel kapcsolatban. Így egy maratoni felszólalássorozatnak lehetnek majd tanúi a jelenlévők, ugyanis a 3 percre maximalizált felszólalások számára összesen 14 órát biztosítanak a szervezők a szerdai és a csütörtöki napon az eredeti programban. Fodor Gábor környezetvédelmi miniszter felszólalására magyar idő szerint szerda délelőtt 11-12 óra környékén kerül majd sor, amely az eredeti beosztás szerint a sorrendben az Egyesült Királyság, Szudán és Chile felszólalása után következik majd, és amely élőben is nyomon követhető lesz a unfccc.int webcímen működő webtv-n.
A helyszínen eközben tovább fokozódott a zsúfoltság, hiszen a hétvégén számos delegáció további erősítést kapott, illetve a megfigyelő szervezetek létszáma is tovább bővült, így lassan mindenütt hosszú, kígyózó sorok árulkodnak a nem mindennapi mértékű érdeklődésről. A helyzet várhatóan tovább romlik majd szerdától, amikor már a magas szintű delegáltak fokozott védelmét is biztosítania kell a szervezőknek.