Saját maga okozta a bukását a Nazca-kultúra népe

Peru őslakosai okozták saját civilizációjuk bukását, amikor földművelés céljára kivágták az erdőségeket, így kitéve a völgyet, ahol éltek, a száraz szeleknek és a katasztrofális áradásoknak - állítják brit régészek.

Manapság a Peru déli részén lévő völgyek kietlen, szélfútta sivatagok. Víz évente csupán néhány hónapon át található a folyók medrében, s igen gyér a térség növényzete. Ám Kr. u. 600-ig a régió egészen másként festett: a folyóvölgyeket dús erdőségek boríthatták, itt-ott helyet hagyva a földművelőknek. Ez volt az otthona a Nazca-kultúra népességének, amely megalkotta a világ legnagyobb grafikai alkotását, az úgynevezett Nazca-vonalakat.

Eredetileg erdőség borította a ma sivatagos tájat

"Megtaláltuk az Ica-folyó alsó folyásánál a bizonyítékokat arra nézve, hogy hogyan változott meg a térségben a földhasználat. Egykoron ez egy igen termékeny vidék volt, most pedig sivatag, így megpróbáltuk kideríteni az okokat. A Nazca-vonalak iránt megnyilvánuló érdeklődés fényében meglepően keveset tudunk arról, hogy miként élhetett az a nép, amely az ábrákat megalkotta" - mondja David Beresford-Jones, a Cambridge-i Egyetem régésze.

Beresford-Jones kollégáival az Ica alsó folyásának a völgyét kutatta, a Limától 200 kilométernyire délre fekvő területet, ahol az egykori lakosok nyomait keresték. Elsősorban a Nazca-népesség által hátrahagyott tárgyi emlékeket keresték, így a kerámiaedényeket, s átkutatták az egykori hulladékgödröket, hogy többet megtudjanak mindennapi életükről.

Az expedíció az egykori éghajlatváltozás nyomait is igyekezett felkutatni, például mikroszkopikus polleneket kerestek, amelyek a száraz éghajlatnak köszönhetően jól megőrződtek. Mint kiderült, a Nazca-kultúra népe kukoricát, gyapotot és más növényeket termesztett az ártéri területeken. Az Ica-folyó völgyét a Prosopis-nemzetséghez tartozó fafajta uralta.

Az erdő megkötötte a talajt

"Ez a fajta fontos élelemforrás volt, de tűzifát és építőanyagot is adott" - emeli ki az archeológus, hozzátéve, hogy ez a növény jól alkalmazkodott a környezeti viszonyokhoz, kiterjedt, erős gyökérzete 50 méter mélységbe nyúlt le a vizet kutatva. A fa nem csak hasznos volt a Nazca-népesség számára, hanem, mint kiderült, ökológiai szempontból is kulcsszerepet játszott: biztosította a föld termékenységét, megóvta a völgyet a szelektől, s gyökérzetével meggátolta, hogy az áradások lemossák a talaj felső rétegét.

A kutatók közel 60 fatönköt találtak, amelyek megőrződtek a száraz környezetben, és bizonyítékokat arra, hogy az erdőségeket gyorsított ütemben irtották, újabb és újabb mezőgazdasági területeket szabadítva fel. "Kivágták a hatalmas fákat, hogy a területet megműveljék. Egy idő után azonban, anélkül, hogy tudomásuk lett volna erről, átléptek egy kritikus határt" - magyarázza a régész.

A fák nyújtotta védelem nélkül az Ica-völgy alsó szakaszát átjárták a Csendes-óceán felől érkező erős szelek. A völgyben talált üledék pedig arról árulkodik, hogy Kr.u. 600 táján óriási áradás sújtotta, amely valószínűleg az El Nino meteorológiai jelenséggel volt összefüggésben.

"Normális körülmények között az áradásnak a földművelés szempontjából örültek volna. Ám mivel kivágták a fákat, amelyek gyökérzetükkel »megfogták« a talajt, a víz elmosta a termékeny rétegét" - így vélekedik az 1400 éve történtekről David Beresford-Jones. Az áradások levonulta után csak kietlen, terméketlenpusztaság maradt. A régészek leletei ellentmondanak annak a közkedvelt nézetnek, miszerint az amerikai kontinens bennszülött lakossága harmóniában élt a természettel.