Kína fokozott figyelmet fordít az Északi-sarkon tapasztalható hőmérséklet-emelkedésnek. Ugyanis az arktikus területeken a geológiai vizsgálatok szerint hatalmas feltáratlan olajmezők találhatók a tenger mélyén. Ha bekövetkezik a klímamodellek által előre jelzett néhány fokos hőmérséklet-emelkedés, akkor ezek kitermelhetők lehetnek a közeli jövőben.
A lelőhelyek környéke a sarki jégtakaró fokozatos csökkenésével a nyári hónapokban hajózhatóvá válhat, hozzáférést engedve a kiaknázatlan nyersanyagokhoz. Ezzel párhuzamosan új hajózási útvonalak nyílhatnak meg, a megszokott közlekedési csomópontok (Szuezi-csatorna, Panama-csatorna) jelentőségét csökkentve.
A kínai vezetés ezekben a változásokban lehetőséget lát az ország kereskedelmi, gazdasági, politikai pozícióinak megerősítésére, ezért jóval több forrást biztosít a következő években az arktikus területek kutatására.
A hivatalosan álláspont szerint a kutatások a melegedő északi sarkon bekövetkező környezeti változások minél jobb megismerését célozzák. A térségben érdekelt államok, az USA, Oroszország, Kanada, és Norvégia, valamint Dánia szerint ez a megfogalmazás a valódi célok elrejtése, és rossz szemmel nézik a kínai törekvéseket. Az említett országok között a tisztázásra váró kérdéseket illetően a következő években heves politikai vita várható.
Kínának nincs birtoka az Északi-sarkon, ezért nincs kizárólagos joga sem a víz alatti kontinentális talapzatokban rejtőző ásványkincsek kiaknázására. Nem tagja az ún. Arktikus Tanácsnak sem, amely a térségben érdekelt országok politikai érdekszövetsége.
Az ázsiai ország tulajdonában van a legnagyobb nem atom-meghajtású jégtörő hajó, és a sarki területek kutatására fogható legnagyobb potenciális kutató kapacitás. Jóváhagyták egy új jégtörő hajó megépítését is, amelyet a tervek szerint 2013-ban bocsátanak vízre. Új kutatócsoportok felállításáról és a térségbe telepítéséről is döntöttek.