Az égi gyűrűket képező halók, azaz a halojelenségek hasonlítanak a szivárványra, csak nem a vízcseppeken, hanem a jégkristályokon megtörő fény hozza létre őket. Az alábbi fotót Pestszentlőrincen készítette Somlai Éva május 24-én 8 óra 30 perckor:
A pestszentlőrinci haló (A teljes képernyős méretért kattints a fotóra!)
A halók keletkezéséhez elengedhetetlen, hogy nyolc-tíz kilométeres magasságban jégkristályokból álló felhők alakuljanak ki. A cirrus- (pehely-) felhők jégkristályai leggyakrabban hatszög alapú lapokat vagy hasábokat képeznek. A különböző kristályformák és eltérő elhelyezkedése határozza meg, milyen alakú halót látunk a földfelszínen. A kristályok állásától függ ugyanis, hogy melyik lapon jut be, törik meg vagy verődik vissza a fény. (További részletek a jelenségről Melléknapokat festenek az égre a jégkristályok című cikkünkben olvashatók.)
Felhődudorok láttán ajánlatos fedezékbe húzódni
Rendszerint erős zivatart, nagy mennyiségű csapadékot, jégesőt, villámlást és tornádót jeleznek előre a mammatocumulusok. Egy ilyen ritka felhőtípust Győr fölött fotózott le olvasónk, Ottlakán Péter április 5-én:
A győri felhődudorok (A teljes képernyős méretért kattints a fotóra!)
A jelenség gyakorlatilag felhődudorokból áll - latin neve a mamma, azaz a mell szóból származik. A dudorok a zivatarfelhők jellegzetes üllőjének alsó részén jelennek meg. A jelenség oka a fordított hőáramlás.
A zivatar alatt a nedves és meleg levegő felszáll a troposzféra felső határához, s abban a magasságban hőmérséklete stabilizálódik, így a felhő vízszintesen kezd terjeszkedni. A légtömegek hőmérsékleti különbsége instabilitást alakít ki a zivatarfelhő alatt, és a felhő meleg és nedves levegőcelláinak a felszín felé irányuló hőáramlását idézi elő - informál a Wikipedia szócikke a MetNet kislexikon alapján. A felhődudorok kialakulásába besegít a gravitáció és a zivatarfelhő csapadéka.