Klímatudományi útmutatót tett közzé a brit tudományos akadémia, amelyben többek között összefoglalja, melyek azok a kérdések, amiket egyelőre nem sikerült kielégítően megválaszolni.
Az új útmutatóval az utóbbi egy év klímatudományi botrányai nyomán kialakult zavaros helyzetben próbálnak tiszta vizet önteni a pohárba. Az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete (IPCC) nemrég elismerte, hogy mérföldkőnek számító 2007-es jelentésében eltúlozta a himalájai gleccserek olvadásának ütemét, egy vezető brit klímakutató központot pedig azzal vádoltak meg, hogy manipulálta az adatokat.
"Erős bizonyítékok" támasztják alá, hogy a közelmúltban tapasztalt felmelegedésnek az a meghatározó oka, hogy az emberi tevékenység miatt emelkedni kezdett a légköri üvegházgáz-koncentráció- áll az új útmutatóban.
A Royal Society kiadványának szerzői vázolják azonban a mai napig tartó klímatudományi vitákat is, többek között azt, amely a Nap váltakozó mértékű energiakibocsátása és a felmelegedés kapcsolatát igyekszik tisztázni. Kitérnek arra is, hogy számos jelenséget, így például a grönlandi és a nyugat-antarktiszi jégmezők olvadását még nem értjük kielégítően. A 19 oldalas tájékoztató itt tölthető le (PDF formátum, 866 Kb).
A brit akadémia szerint "a tökéletes tudás hiánya" ellenére a világ kormányainak cselekedniük kell: "A klímaváltozás potenciális hatásai elég komolyak ahhoz, hogy fontos döntéseket kelljen meghozni" - fogalmaznak.
A Royal Society 2007-ben publikált előző klímatudományi útmutatója pontról pontra cáfolt bizonyos közszájon forgó vélekedéseket, például azt, hogy a klimatológiában használt számítógépes modellek megbízhatatlanok. A BBC értesülései szerint a 2007-es jelentést most részben azért kellett felülvizsgálni, mert 43 akadémikus kifogásolta annak túlságosan éles állításait.
"A klímaváltozásról szóló jelenlegi közvita nagy része polarizált, ami nehézzé teheti, hogy átfogó képet alkossunk a tudományról" - vélekedett John Pethica, a Royal Society alelnöke, aki részt vett az útmutató összeállításában is. A számos tudományos publikációra épülő tanulmányt vezető nemzetközi kutatók készítették; legtöbben egyébként a brit tudományos akadémia tagjai. A kiadvány szerkesztő csoportot John Peth professzor, az akadémia elnökhelyettese irányította.