A szén-dioxid okozta a melegedést már 40 millió éve is

"Paleohőmérőket" használó ökológusoktöbb tízmillió évre visszamenőleg állapították meg a légkör szén-dioxid-szintjét és hőmérsékletét. Ez a légkörben felhalmozódott üvegházhatású gáz volt az oka már negyvenmillió évvel ezelőtt is az akkori globális felmelegedésnek.

Mintegy 400 ezer évig tartott, neve: eocénközepi klímaoptimum, vagyis MECO - a geológiai szakirodalom így tartja számon azt a felmelegedési időszakot, amely mintegy 40 millió évvel ezelőtt következett be a Földön. Mint kiderült, a klímaváltozásért a légköri szén-dioxid-szint emelkedése volt a felelős - számolt be a kutatásról a Science tudományos folyóiratban az utrechti egyetem paleoökológusa, Alexander Houben.

Az akkori globális felmelegedés azért figyelemre méltó, mert megszakította az eocén (így nevezzük a 55-34 millió év közötti földtörténeti korszakot) lassú, fokozatos lehűlését. A MECO volt tulajdonképpen az utolsó felmelegedési periódusa az eocénnak, amely az Antarktisz eljegesedésével ért véget.

A CO₂ szerepének tisztázása érdekében a kutatók a tengerfenékről fúrással kinyert, a MECO alatt összegyűlt üledéket vizsgáltak meg. A mintákat Tasmánia szigetének keleti partjainál vette egy kutatóhajó - erről az expedícióról már korábban beszámoltunk.

A kutatók az eocénból származó planktonok mikrofosszíliáit vizsgálták meg (az ilyen maradványok szélessége 20-30 mikrométer). E maradványokat azért hívják paleohőmérőknek, mert a tengervíz hőmérsékletének változásai miatt eltérő molekulanyomokat őriznek különböző mikroorganizmusokról, vagyis bizonyos molekulák jelenléte meghatározott hőmérsékleti szintekhez kötött.

A kutatás első eredményei szerint a MECO alatt 3-6 Celsius-fokkal megemelkedett a tengerfelszín hőmérséklete, legalábbis a Csendes-óceán délnyugati részén.

^{Földtörténeti korszakok: az eocén eljegesedéssel ért véget}

A légkörben felgyűlő szén-dioxid mennyiségét a kutatók egy algák által termelt szerves molekula stabil szénizotópjának mérésével állapították meg; a molekulák összetételében beállt változások jól jelzik ugyanis az üvegházgáz mennyiségét. Az izotópmennyiségekből ugyanakkor következtetni lehet az algák növekedésére is, ami a vízből kinyerhető tápanyag mennyiségétől függ. Ezek szerint a MECO alatt a korábbi szinthez képest kétszeresére-háromszorosára nőtt a szén-dioxid koncentrációja a levegőben. Amint az üvegházgáz koncentrációja a kétszeresére emelkedett, a 2-5 Celsius-fokkal nőtt meg a hőmérséklet.

A Houben és munkatársai által vizsgált időszak azért is érdekes, mert akkor sehol sem borította jégtakaró a világtengert, így közvetlenül lehetett vizsgálni a szén-dioxid-szint és a hőmérséklet változásának összefüggéseit anélkül, hogy azzal kellett volna számolni: a jég olvadása is megemeli a hőmérsékletet.