Két nappal korábban kelt fel a nap Grönlandon

Már kedden, azaz január 11-én 12 óra 56 perckor felkelt a nap a nyugat-grönlandi Ilulissatban, pedig alapesetben január 13-án kellett volna előbukkannia először a sarki éj után - jelentette a grönlandi rádió (KNR). Csillagászok szerint jégkristályok tükröződése állhat a háttérben.

A sarkkörökön túl, ahol a nappal és az éjszaka akár fél évig is eltarthat, egészen átértelmeződik a napfelkelte fogalma. Grönland harmadik legnagyobb, 4500 lelket számláló városának lakói aggódnak a nap korai feltűnése miatt. "Ide mindig csak január 13-án érkezik meg a nap. Valami nincs rendjén..." - idézte a KNR Holger Sivertsen 74 éves lakost, a város egyik legidősebb emberét.

A kutatók kizárják, hogy a jelenségnek geofizikai vagy csillagászati okai volnának. "A csillagzat állásán biztosan nem változott semmi" - nyilatkozta Wolfgang Lenhardt, az osztrák Központi Meteorológiai és Geodinamikai Intézet (ZAMG) geofizikai részlegének vezetője a Der Standard című osztrák lap internetes kiadásának. A Föld tengelyének és forgásának adatait ugyanis folyamatosan ellenőrzik. Lenhardt úgy véli, hogy a horizont helyi megváltozása mellett egy másik légköri jelenség is szóba jöhet, nevezetesen jégkristályok által kiváltott tükröződés a levegőben.

^{Nem tudják pontosan a csillagászok, mi volt a jelenség oka
(a fotón egy megszokott időben bekövetkezett grönlandi napfelkelte 2008-ból)}

Thomas Posch, a Bécsi Egyetem asztronómusa szintén kizárta, hogy a sarki éjszaka korai végének csillagászati oka volna. Azt gyanítja, hogy a megfigyelés a horizont helyi változására vezethető vissza. A grönlandi jégtakaró felgyorsult olvadása révén alacsonyabban helyezkedhet el a horizont, és az eddigieknél korábban láttatja meg a napot - a szakember szerint ez tűnik a legkézenfekvőbb magyarázatnak.

"Magas földrajzi szélességű helyeken, mint amilyen Grönland is, a Nap nagyon lassan emelkedik felfelé az égen tél végén - miközben a Föld forgása miatt folyamatosan körbejár" - egészítette az osztrák szakértők közlését Kereszturi Ákos, a Magyar Csillagászati Egyesület alelnöke az [origo] kérdésére. "A jégkristályok okozta tükröződésen felül az aeroszolok nélküli légrétegek fénytörése is befolyásolja azt a pillanatot, amikor a Nap látszólag a horizont fölé bukkan egy adott pontból nézve" - mondta a csillagász. Ennek a fénytörésnek a nagyságát a levegő hőmérséklete és a nyomása befolyásolja, amelyeknek a tél végén jellemző értéke szintén változhat a globális felmelegedés miatt. Az aeroszolmentes légrétegek fénytörésének mértéke máskor sem elhanyagolható, általában fél fok körül mozog. Így amikor a napkorong látszólag a horizontot érinti, valójában még vagy már pont alatta van.