A kanadai partok közelében figyelték meg annak az óriási jéghegynek a maradványát, amely tizenegy hónapja szakadt le a grönlandi jégmezőről. Azóta délnyugat felé sodródott az Atlanti-óceánon, így került a Labrador-félsziget partja közelébe (a helyszín itt látható a Google világtérképén). Az akkor 251 négyzetkilométeres jégsziget volt a legnagyobb, amit az utóbbi ötven évben megfigyeltek az arktikus vizeken.
A több mint háromezer kilométeres sodródás során a jéghegy folyamatosan olvadt, és kisebb darabok szakadtak le róla. Ezzel együtt júniusban területe még mindig 62 négyzetkilométeres volt, a kutatók becslése szerint a jéghegy súlya három és fél-négy milliárd tonna között mozog. A fokozatosan feldarabolódó jéghegy még így is veszélyezteti a tengeri olajfúrótornyokat és az új-fundlandi hajózási útvonalakat.
A PII-A kódnevű úszó jégtábla a NASA Aqua műholdjának felvételén. A nagy felbontású változat itt látható
(A kép a MODIS spektroradiométerrel készült)
A jéghegy eredetileg négyszer nagyobb területű volt, mint Manhattan, ám az alig egy négyzetkilométeres Margit-sziget most is eltörpül mellette. Nagysága miatt könnyen észlelhető műholdas megfigyeléssel: a jégtábláról június végén a NASA Aqua műholdja készítette a fenti felvételt, illetve egy halászhajóról videóra is vették a mozgását (a film itt látható).
A jéghegy tulajdonképpen a grönlandi Petermann-gleccser leszakadt darabja. A törés 2010. augusztus 5-én következett be. Ezzel a gleccser elvesztette a mintegy hetven kilométer hosszan a tengerbe nyúló nyelvének a felét - állapították meg a Delaware-i Egyetem kutatói. Grönlandon két olyan gleccser maradt, amelyek közvetlenül a tengerbe nyúlnak - a Petermann az egyik, amely közvetlenül az óceánnal kapcsolja össze a sziget jégmezőit.
A kanadai jéghegyfigyelő szolgálat a kialakulása óta műholdas és rádiós megfigyelés alatt tartja a PII-A kódnéven szereplő jégszigetet. A rádiójeleket sugárzó adót 2010 szeptemberében helyezték el a kanadai hatóságok a jégmezőn.