Hanyagsággal vádolják a vezető klímajelentés szerkesztőit

Szakmailag lektorált tudományos cikkek helyett napilapok írásaira, civil szervezetek jelentéseire vagy épp egyszerű sajtóközleményekre is hivatkozik az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testületének 2007-es összegző jelentése a klímaváltozásról, pedig ezt tiltja a testület szabályzata - állítja egy kanadai oknyomozó újságíró. A jelentés most készülő új változata szerint sűrűsödni fognak az extrém időjárási jelenségek.

Gyakrabban következnek be és intenzívebbek az extrém időjárási jelenségek a klímaváltozás miatt - ez áll az IPCC, az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testületének készülő új jelentésében az AP amerikai hírügynökség értesülése szerint. A dokumentum összefoglalója szerint az emberi tevékenység nyomán bekövetkező globális felmelegedés miatt a jövőben gyakoribbak lesznek a hőhullámok, az erdőtüzek, áradások és egyéb természeti katasztrófák. A telefonkönyv-vastagságú jelentés vázlatának megállapításait november 18-19-én, az indiai Kampala városában tartott ülésen ellenőrzik az IPCC tagjai.

Az 1988-ban megalakult nemzetközi szervezet célja megvizsgálni és összefoglalni a klímatudomány és a kapcsolódó tudományterületek legfrissebb eredményeit. Saját kutatást a testület nem végez, hanem összegzi a korábban már közölt eredményeket, publikációkat. A jelentés súlyát az IPCC mértékadó jellege adja, emiatt széles körben hivatkozik rá a média, és természetesen e jelentésekre alapozva folynak a klímavédelmi tárgyalások az ENSZ nemzetközi klímakonferenciáin is.

Az IPCC legutóbbi, 2007-es jelentése számos kritikát váltott ki, ezért a frissített dokumentumon dolgozók arra hivatkoztak az AP kérdésére, hogy a jelentés megbízhatósága a rendelkezésre álló adatok mennyiségétől és minőségétől függ.

Számháború

A vicc szerint "a teve egy olyan ló, amit egy bizottság tervezett". Az IPCC munkatársainak az új jelentés elkészítése közben azzal a kritikával is foglalkozniuk kell, amit egy kanadai oknyomozó újságíró vizsgálata vetett fel a 2007-es dokumentumról. Donna Laframboise szabadúszó újságíró 2010 márciusában tizenkét országból toborzott blogján keresztül negyvenhárom önkéntest a több mint 3000 oldalas dokumentum hivatkozásainak átvizsgálására. Minden fejezetet három ember vizsgált meg.

Az eredmény a következő: az összesen 18 531 utalásból 5587 olyan közleményekre hivatkozik, amelyek nem szakmailag lektorált tudományos folyóiratokban jelentek meg (a lektorálás folyamatáról lásd keretes írásunkat). Laframboise könyvében az szerepel, hogy az IPCC-jelentés hivatkozásainak egyharmada napilapokban megjelent cikkekre, civil szervezetek jelentéseire vagy épp egyszerű sajtóközleményekre hivatkozik, annak ellenére, hogy az ilyesmit az IPCC belső szabályzata tiltotta.

Az IPCC elnöke egy sajtótájékoztatón

Laframboise riportja "A kötelességmulasztó tinédzser, akit vezető klímaszakértőnek hittek" címmel könyv formában jelent meg idén októberben az Amazon webboltjában. A szerző azt is kiderítette, hogy olyanok is közreműködtek az IPCC jelentéseinek elkészítésében, akik a dokumentum megjelenése idején nem is szerezték meg doktori fokozatukat (a 2001-es változat egyik vezető szerzője a Munich viszontbiztosító társaság gyakornoka volt 2000-ben, és mesteri fokozatot sem szerzett, doktorit pedig csak 2010-ben végzett).

Richard Klein holland geográfus 24 évesen még azelőtt lett hat IPCC-jelentés egy-egy fejezetének vezető szerzője, hogy megszerezte volna doktori fokozatát. Klein ezt el is ismerte a FoxNews amerikai hírcsatornának. Aaron Huertas, az Aggódó Kutatók Uniója (UCS) nevű, tudományos ismeretterjesztést szervező amerikai egyesület szóvivője válaszul azt nyilatkozta a Foxnak, hogy az életkornak semmi köze a tudományos eredményekhez, továbbá az IPCC jelentéseit széles körben ellenőrzik független kutatók.

Laframboise összesen négy olyan kutatót talált 1994-től kezdve, akik egyetemi karrierjük első éveiben lettek az IPCC szerzői. Az IPCC 2007-es jelentésének több mint 450 vezető szerzője és további 800 közreműködője volt. A három kötetből álló dokumentumot több mint 2500-an lektorálták. Minden egyes fejezetnek két szerkesztője és hét-tíz vezető szerzője volt, a megállapításokat két körben ellenőrizték. Ennek ellenére egy hiba biztosan volt a szövegben: a testület 2010-ben elismerte, hogy a jelentésben tévesen állította, hogy a Himalája gleccserei 2035-re eltűnhetnek.

A kanadai újságíró elismeri, hogy csak az IPCC mint bizottság működését, a szerzők kiválasztását vizsgálta, a tudományos megállapításokat nem. A testület elnöke még 2010-ben tizenöt nemzeti tudományos akadémiát kért fel az IPCC munkájának ellenőrzésére. A bizottság 2011. novemberi ülésén új szabályokat fogad el az összeférhetetlenségre és a jelentések elkészítésére, de döntenek a bizottság kommunikációjának reformjáról is. A testület Laframboise könyvére eddig nem reagált.

A Föld Barátai civil szervezet az IPCC egyik ülésén

Gyakoribb hőhullámokról szól a készülő jelentés összefoglalója

Az IPCC-jelentés következő kiadása egyébként 2014 októberére készül el véglegesen. Az AP-nek a döntéshozók részére készült, húszoldalas összefoglalót sikerült november elején megszereznie. Az új dokumentum bevezetőjéből változatlanul a következő összkép rajzolódik ki: az extrém időjárási jelenségek gyakoriságának változása miatt az emberiség jelentős része számára kockázatosabb lesz az élet a következő évtizedekben.

A készülő IPCC-jelentés főbb következtetései a trendek várható alakulásáról a következők: "szinte teljesen biztos", hogy világszerte gyakrabban fordulnak elő nappali hőmérsékleti maximumok, és a hőségrekordok maguk is magasabbak lesznek a 21. században. Szintén "90-100 százalékos bizonyossággal állítható", hogy a szárazföldek többségén sűrűbbek és intenzívebbek lesznek a hőhullámok. A csúcshőmérsékletek "valószínűleg" (a jelentés szóhasználata szerint ez 66-100 százalékos bizonyosságot fed) maximum 3 Celsius-fokkal lesznek magasabbak 2050-ben a 20. század végéhez képest. 2100-ra a növekmény eléri az 5 fokot.

Ezenfelül számos régióban gyakrabban kell heves, bőséges esőzésekre és jelentős havazásra számítani, főleg nagyobb tengerszint feletti magasságokon, illetve a trópusokon. Ezzel együtt valószínűleg erősödnek a szárazságok a Földközi-tenger vidékén, Közép-Európában, Észak-Amerikában, Brazília északi vidékein és Dél-Afrikában.

Az utóbbi két évben egyre-másra fordultak elő extrém időjárási jelenségek. 2010-ben hetekig tartó rekordhőség volt Oroszország európai és szibériai részén, a hatóságok hetekig küzdöttek a fellobbanó erdő- és tőzegtüzekkel, továbbá a moszkvai szmoggal. Ezzel párhuzamosan korábban nem tapasztalt súlyosságú áradások voltak Indiában és Pakisztánban. Az idén Belső-Kínában volt szárazság. Közép-Európában szintén jóval kevesebb csapadék esett a szokásosnál, míg Közép-Amerika több államát és Thaiföldet áradás sújtotta. Az Egyesült Államokban kiáradt a Mississippi és a Missouri, az Irene hurrikán eljutott New Yorkig, Texasban szárazság volt.

Mindezek az események illeszkednek a klímakutatás által a 2000-es évek elején előre jelzett folyamatokba, de az AP által megkérdezett kutatók szerint nagyon nehéz elkülöníteni az időjárás természetes kilengéseit azoktól a változásoktól, amelyet az emberiség által kibocsátott üvegházhatású gázok generálnak a Föld légkörében, a világóceánban és így az időjárásban is.

A szakmai lektorálás folyamata
A kutatási eredmények közreadása folyamata szigorú szabályokhoz van kötve a tudományos életben. Ennek legmagasabb szintje az úgynevezett szakmailag lektorált (peer-review) lapokban való közlés, ilyen például a Nature, a Science, a New England Journal of Medicine stb. Ezek a leghitelesebb források, mert ezekben egy-egy tanulmányt nem az újság szerkesztői bírálnak el szakmailag, hanem szaktársak, vagyis az adott kutatási területen dolgozó más szakemberek. Az általuk tett szakmai bírálatokra a szerzőknek válaszolniuk kell, és ezek alapján döntenek a szerkesztők a cikk közléséről vagy elutasításáról.