Az óceánok szén-dioxid-koncentrációja olyannyira megnőhet a 21. század végére az előrejelzések szerint, amely már befolyásolhatja a halak hallását, szaglását, mozgását és így azt a képességüket, hogy elmeneküljenek a ragadozók elől.
Az ausztrál Kutatási Tanács (ARC) korallzátony-tanulmányokkal foglalkozó Kiválósági Központjában több éven át kutatták azoknak a bébi korallhalaknak a viselkedését, amelyek ott élnek, ahol megnövekedett a víz oldott szén-dioxid-tartalma. "A halak központi idegrendszere jelentősen sérült, amely valószínűleg csökkenti a túlélési esélyeiket" - ismertette az eredményeket a kutatásban részt vevő Phillip Munday, a James Cook Egyetem oktatója.
Az eredményről beszámoló tanulmány kutatók szerint a világon elsőként szolgáltat bizonyítékot arra, hogy a tengervíz megemelkedett szén-dioxid-szintje romboló hatással van a halak egyik fő agyi receptorára. (A tanulmányt a Nature Climate Change folyóirat közölte.) Ez az elváltozás hatással van a halak viselkedési és érzékelési képességeire is.
Első lépésként a kutatók azt vizsgálták, hogy miként viselkednek a szén-dioxidban gazdag vízben élő bohóchalak és kis barna korallszirti halak kicsinyei a ragadozók jelenlétében. Az eredmények szerint a ragadozókra csak kis hatással volt a megemelkedett szén-dioxid koncentráció, míg a fiatal példányok idegrendszere sokkal súlyosabban károsodott.
"A korai kutatásunk szerint a bébi halak szaglása jelentősen sérült a megemelkedett szén-dioxid szint miatt. Ez azt jelenti, hogy nehezebben találták meg a biztonságot jelentő zátonyokat, vagy késve érzékelték a ragadozók fenyegető szagát" - mondta a szakember. "A megemelkedett szén-dioxid-szint közvetlenül befolyásolhatja a halak ingerületátvivő funkcióit, ezzel közvetlen és eddig ismeretlen fenyegetést jelentve a tengeri élővilág számára" - tette hozzá Munday.