A húsz centis jég azért számít különlegesnek a legnagyobb magyar tavon, mert számos olyan tél volt korábban, amikor csak igen vékonyka jégréteg alakult ki rajta. 1950-1951, 1989-1990, illetve 2006-2007 telén egyáltalán nem is fagyott a Balaton. Az időjárási statisztikák szerint egyébként körülbelül négy hónapra terjed ki az álló jég előfordulásának időszaka: megjelenésére legnagyobb valószínűséggel január utolsó és február első tíz napjában lehet számítani. Legkorábban december 4. körül állhat be a tó vize, legkésőbb pedig március 30-án szakadhat fel a jégpáncél.
Persze évről évre jelentős eltérések lehetnek abban, hogy mikor kezd beállni a jég: feljegyeztek már olyan enyhe telet, amikor csak február 24-én borította be jég a Balatont, de olyan is előfordult, amikor december 31-én észlelték az utolsó összefüggő jégtakarót. A balatoni jégpáncél átlagos maximuma 24 centiméter. A meteorológiai feljegyzések azt mutatják, hogy a telek körülbelül egyötödében a meghaladja a 40 centit, zord teleken pedig elérheti akár a fél métert is.
Amióta rendszeres meteorológiai feljegyzések készülnek Magyarországon (vagyis a 19. század vége óta) a leghosszabb időtartamú balatoni jégpáncél száztíz napos volt, mégpedig 1962-1963 telén. Nem sokkal maradt el ettől az 1939-1940-es tél sem, amikor száz napon át borította jég a tó felszínét.
A vastag jégréteg azért alakulhatott ki az idén, mert a sokévi átlagnál enyhébb december és január után határozottan zord február következett. Északkelet-Európa felett hatalmas kiterjedésű anticiklon alakult ki, ennek peremén a szibériai eredetű, igen hideg légtömegek áramlottak a kontinens belsejébe. A fagyos levegő csak részben kerülte el a Kárpát-medencét - a legfagyosabb idő a Fekete-tenger és a Kaszpi-tó környékén volt. Február első napjaiban meredeken zuhant a hőmérséklet, és néha kisebb, néhány fokos enyhüléstől eltekintve folyamatos volt a hideg levegő utánpótlása.
Jenki Szilvia