A lítiumion-elem több százszor újratölthető, és jó hatásfokkal adja le az energiát, ezért használatos manapság a mobiltelefonoktól a laptopon át a villanyautókig számos eszközben. Ám igen drága, mert a lítium előállítása bonyolult: vagy vulkáni kőzetekből, vagy ásványvízből, kiszáradt tavak medréből kell kivonni. Ára ráadásul tovább nőhet az elektromos járművek terjedésével, ami fölhajtja a keresletet.
"A lítium ugyanolyan stratégiai kérdéssé válhat, mint a kőolaj" - mondta Reza Shahbazian-Yassar, a Michigani Tudományegyetem oktatója, aki ezért a közönséges konyhasóból, azaz nátrium-kloridból kivont nátriummal kezdett kísérletezni.
Jelenleg az összes elektromos autó lítiumion-akkuval működik (a fotón az egyik legszebb, a 2013-ban sorozatgyártásba kerülő Tesla Model X)
A lítium elektrokémiai potenciáljához (-3,045) a nátriumé hasonlóan magas (-2,714), azaz megközelítően jó helyettesítőként volna használható tartóselem készítésére. Egyetlen probléma van vele: a nátriumatomok 70 százalékkal nagyobbak a lítiumatomokhoz képest. Márpedig az óriási molekulák miatt hamarabb elhasználódnak a vezető elektródák. "Olyan, mintha egy elefántot próbálnánk áttuszkolni a szobaajtón. Sikerülni fog, csak közben lebontja a lakást" - mondta a kutató.
Most Shahbazian-Yassar az elemek atomi szintű működését tervezi feltárni töltés és használat közben. (Az elektronmikroszkópos vizsgálatokat az amerikai Nemzeti Tudományos Alap négyszázezer dolláros ösztöndíjjal támogatja.) Így állapíthatja meg, hogy milyen környezetben lehetséges nátriumot alkalmazni szárazelemben a töltés tárolására.
A sóelemnek nem kell ugyanolyan jónak lennie, mint a lítiumionos típusnak: gyengébb teljesítménnyel is versenyképessé teszi az olcsósága. Így szélesebb körben válna elérhetővé az elektromos járművek alkalmazása, ami nagymértékben csökkentené a fosszilis üzemanyagoktól való függőséget. "Ez a környezetszennyezést is mérsékelné, főleg, ha az új sóelemeket megújuló forrásból származó, tiszta energiával lehetne tölteni" - mondta a kutató.