A tervek szerint a Bahnstadt (Állomásváros) elnevezésű negyed minden épületének nulla lesz a széndioxid-kibocsátása. Ezt oly módon érik el, hogy az épületek falát 28 centiméter vastag szigetelőréteg borítja, és ugyancsak vastagon szigetelik a háromrétegű ablakokat körülölelő kereteket, valamint egyéb hőhidakat.
Fontos elem a szellőzés is, amely nem az ablakokon, hanem egy központi szellőztetőrendszeren keresztül történik. Az elhasznált levegő egy hőcserélőn keresztül távozik, így a távozó levegő hőjét felhasználják a beáramló levegő felmelegítésére, ily módon minimalizálva a szellőztetés hőveszteségét.
De felfogják a nap hőjét (minden ház egyben szolárház is), a test melegét, és még a háztartási gépek által kibocsátott hőt is. A tetők 60 százalékának szigeteléséről a szigetelőanyag mellett a növények is gondoskodnak.
A sok energiatakarékos ötlet végeredménye, hogy a házak egy négyzetméterére vetítve évente kevesebb, mint 15 kilowattóra fűtési energia jut – ily módon definicíószerűen használhatják a passzívház minősítést. Ez továbbá azt is jelenti, hogy a negyed legtöbb lakásából, irodájából konkrétan hiányoznak a fűtőtestek, kizárólag a visszaforgatott hővel fűtik majd a tereket. Ehhez képest egy átlagos német lakóház tízszer ennyi energiát használ fel.
A heidelbergi projekt külön szépsége, hogy a magasabb épületek tetejéről az egyik irányban a philippsburgi atomerőmű tornyai látszanak, a másik irányban pedig a mannheimi szénerőmű kürtői magaslanak. Pár év múlva az új negyed lakóinak már tényleg semmi közük nem lesz hozzájuk, az áramszükségletet biomassza erőmű fedezi majd.
Az erőmű szén-dioxid-kibocsátását új megújuló energiaforrások létrehozásával, különböző CO2-csökkentő projektekkel semlegesítik. Ezzel válik majd a negyed Európa legnagyobb nulla szén-dioxid-kibocsátású negyedévé.
Az egykori teherpályaudvarból alakuló Bahnstadt csupán néhány kilométerre található a 150 ezres Heidelberg festői központjától. A pályaudvart 1997-ben zárták be, a területet pedig birtokba vették a gyíkok, a lepkék és a madarak. Így mielőtt a munkagépek átvették volna az uralmat, a környezetvédők egyesével, kézzel befogva három és fél ezer gyíkot telepítettek át védett területre.
Ötezer ember otthona lesz itt, és a tervek szerint további hétezren dolgoznak az irodaépületben. Az első lakók már néhány hónapja be is költöztek, főleg gyerekes családok, diákok és idősek, mert a projekt, amelyben a városnak meghatározó részesedése van, fontosnak tartja, hogy a leendő lakók leképezzék a társadalom szerkezetét.
Nem paneldzsumbuj-szerűen összezsúfolódó, arctalan lakóközösséget szeretnének itt kialakítani, hanem egy élettel teli közösséget, amely a Bahnstadtban intézi a bevárlást, és szabadidejét is részben az itteni éttermekben, moziban tölti. Továbbá itt jár óvodába, iskolába: a tervezett két óvoda közül az első már meg is nyílt, ezt követi majd egy általános iskola, egy gimnázium, illetve egy magánegyetem, amely amerikai finanszírozással jön létre, és elsősorban az USA-ba elszármazott németek leszármazottjait célozza meg.
A jövő városnegyedében az autók eltűnnek a felszín alatt. Minden épületnek van mélygarázsa, a bezinkúton pedig elektromos bicikliket és autókat lehet tölteni. A tervek szerint az itt élők fő közlekedési eszköze a bicikli lesz, amellyel csupán pár perc a főpályaudvar és a belváros. Emellett villamosok és buszok is összekötik az új városrészt Heidelberg többi negyedével.
Mivel egyetemi városról van szó, az irodaépületeket elsősorban kutatással foglalkozó cégek, laboratóriumok töltik majd meg. A kétmilliárd eurós projekt a tervek szerint három év múlva fejeződik be.
Heidelberg az egyik legkisebb város a klímatudatos nagyvárosokat tömörítő C40 nemzetközi szövetségben, amelynek most már 63 tagja van (a nevével ellentétben). A szervezet azt felismerve jött létre, hogy a városok igazán sokat tudnának tenni a klímaváltozás ellen nagy volumenű energiatakarékos beruházásokkal, többet, mint a lassabban mozduló állami gépezetek. A heidelbergi projektet ázsiai megavárosok vezetői tanulmányozzák, de New Yorknak is inspirációt adott, ahol a Roosevelt-szigeten a Cornell Egyetem új kampusza a trevek szerint szintén alacsony energiafogyasztású negyed lesz.
A passzívház-technológiában Németország és a skandináv államok járnak az élen a világban, az első passzívház a németországi Darmstadtban épült 1990-ben, és azt volt hivatott igazolni, hogy a közép-európai időjárási viszonyok között is lehet fent lehet tartani fűtés nélkül egy házat.
Jelenleg a világban körülbelül harmincezer minősített passzívház van, ebből körülbelül tizenhatezer Németországban található. A minősítés persze csak egy opció, emellett még több ezer nem minősített, alacsony energiafogyasztású ház is található világszerte. Egy európai direktíva szerint 2021-re minden új építésű háznak szén-dioxid-semlegesnek kell lennie.