Senki sem számított a planktonok esőfelhőire

Nem csak a halak pusztulnának ki a csillagászati mennyiségben tenyésző planktonok nélkül, hanem még komolyabb lenne a globális felmelegedés. Mégis kihagyták őket az egyenletből.

Elborul a dominó, meglöki a labdát, a labda elbillent egy lécet, ami bekapcsolja a vízmelegítőt, a gőz felfújja a léggömböt, az elszakítja... A Goldberg-féle lehetetlen szerkezetekről ismerős soklépcsős összefüggés van a tengervízben lebegő, apró planktonok és a globális felmelegedés között, azonban ez korántsem humoros.

A tenger lassan és kérlelhetetlenül egyre savasabbá válik, ahogy elnyeli a levegőből a szén-dioxidot. A savas kémhatású vízben élő planktonok kevesebb kénszármazékot engednek a környezetbe, ami miatt kevesebb felhő alakul ki, így még több napsugárzás éri el a bolygó felszínét.

A mikroszkopikus élőlények a bálnák étlapján is szerepelnek Forrás: NOAA MESA Project / Wikipedia

Lássuk a részleteket! Ahogy egyre több szén-dioxid kerül a légkörbe, úgy egyre többet nyelnek el az üvegházhatású gázból a tengerek szénsav formájában. A H₂CO₃ miatt csökken a tengervíz pH-értéke. Az ipari forradalom előtti szinthez képest máris 0,1 a csökkenés, vagyis a világóceán vize savasabb kémhatású lett, és óceánkutatók még további 0,5-ös csökkenésre számítanak 2100-ig.

A savasabb tengervízben kevesebb dimetil-szulfidot (DMS) termelnek a fitoplanktonok, a napsütötte vízben lebegő, fotoszintetizáló mikrobák. Emiatt aztán kevesebb DMS párolog el a vízből. A kénvegyület a levegőben oxidálódik, és kénsav képződik. A kénsav molekulái apró cseppecskékké állnak össze, amelyek aeoroszolként viselkednek.

A felhők kialakulásához elengedhetetlen szükség van ilyen apró részecskékre, amelyeken kicsapódhat a vízgőz, ha pedig kevesebb a kénsav, akkor kevesebb a felhő is. Ha kevesebb a felhő, akkor pedig több napsütés éri el a Föld felszínét, vagyis ezzel is fokozódik a globális felmelegedés.

Mi lehet az eredménye ennek az összefüggésnek? Ezt vizsgálta munkatársaival Katharina D. Six, a hamburgi Max Planck Meteorológiai Intézet munkatársa. Abból indultak ki, hogy az ENSZ klímaügyi kormányközi bizottsága azzal számol, hogy 2100-ig minimum 2,1, maximum 4,4 Celsius-fokkal nő a Föld átlaghőmérséklete a 18. század végi szinthez képest. Ha ehhez a plankton-DMS-kénsav hatást is hozzáadjuk, akkor további 0,23-0,48 fokos felmelegedést kapunk. Tanulmányukat a Nature Climate Change szakfolyóirat közölte.

Michael Steinke, az Essexi Egyetem kutatójának eredményei szerint viszont a melegedő tengervízben jellemzően több DMS képződik, tehát több kénsav kerülhet a légkörbe. "Az eredményeink nincsenek kőbe vésve" – válaszolt a német kutató, hozzátéve, hogy szubtrópusi és trópusi tengerek vizét még nem vizsgálták, ami árnyalhatja a képet. Abban mind a két fél egyetért, hogy a klímaváltozás hatása a tengeri élővilágra nem marad következmények nélkül.