2100. október 14., csütörtök, Helén napja.
A szén-dioxid koncentrációja ismét 400 ppm alatt, és tovább csökken. Nem volt könnyű ezt elérni, de a 21. század első felében rájöttünk, hogy a megújuló energiaforrások mellett olyan bolygómérnöki technológiákba kell befektetni, amelyek kivonják a szén-dioxidot a légkörből. Az emberiség energiafogyasztása ugyanis nem változott a remélt mértékben.
Az egész Földre kiterjedő bolygómérnöki rendszer kiépítése a teljes GDP 4%-át vitte el ebben az évszázadban. Az első években ennek zömét a kutatás-fejlesztésbe fektettük, így viszonylag gyorsan megszülettek azok a gépek, amelyek kiszivattyúzták a légkörből a szén-dioxidot. A Föld száraz és szeles területein közel 100 millió, konténer nagyságú szerkezetet telepítettünk, amelyek valósággal magukba szívták az üvegházhatású gázt. A szélnek köszönhetően sok levegő áramlott át a berendezéseken. Az így megkötött szén-dioxidot aztán föld alatti tározókba pumpáltuk.
Nem nagy ár az sem, hogy a Föld felszíne egy kicsit unalmasabbá vált: a szárazföldek nagy részét genetikailag módosított ültetvények borítják. A nagy energiatartalmú növények rengeteg szén-dioxidot vonnak ki a légkörből, ám amikor elégetjük őket, a szén-dioxidot nem engedjük vissza a levegőbe, hanem egyből a tározókba vezetjük.
Mindezek miatt megúsztuk a kezelhetetlen, 2 Celsius-fokos felmelegedést, sőt a hőmérséklet emelkedése már 2050 körül megállt. Véget ért a jégtakarók fogyása is, és lassult az óceánok savasodása. Sajnos a tengerszint kismértékben még mindig emelkedik, a víz által korábban elnyelt hő miatt, így a tengerparti kísértetvárosok száma még gyarapodik.
Nem voltak könnyűek szüleink és nagyszüleink számára az elmúlt évtizedek, sokan nem bírták ki az elviselhetetlenül hosszú hőhullámokat. Mostanra azonban túl vagyunk a nehezén, és a jövő is biztató: a fizikusok szerint néhány évtizeden belül beindulhat az első igazán hatékony fúziós erőmű.