Szeptember végén 19,47 millió négyzetkilométeren borította jég a földrészt körülvevő vizeket. A korábbi rekordot 2012 szeptemberében jegyezték fel, amikor 19,44 négyzetkilométerre terjeszkedett ki a tengerjég. Ennyi jeget még nem tapasztaltak az Antarktisz műholdas megfigyelésének kezdete, az 1970-es évek második fele óta.
Az alábbi térképen az látszik, hogy szeptember 22-én mekkora területen volt jég a kontinens körül. A képen a szárazföld sötétszürke, míg a gleccserek kinyúló nyelvei, a tengeren lebegő jégselfek halványszürkék. A sárga vonal azt mutatja, hogy átlagosan mekkora területen volt jég a szeptemberi hónapokban az 1981 és 2000 közötti években. Jegesnek akkor számít egy adott tengerrész, ha a felületének legalább 15 százaléka befagyott.
Az Antarktisz körül február-márciusban, a déli félteke nyarának végén van a legkevesebb a jég, és a tél utolsó heteiben, szeptember végén van a legtöbb. „Két egymást követő évben is megdőlt a téli eljegesedési rekord, viszont jelenleg is csak 3,6 százalékkal van több tengerjég az Antarktisz körül, mint az 1981-2010 közötti maximumok átlaga” – mondja Walt Meier, a NASA Goddard Űrközpont gleccserkutatója. „Ez praktikusan azt jelenti, hogy az idén körülbelül 35 kilométerrel távolabbra terjeszkedett a jég az átlagos antarktiszi télhez képest.”
Az Antarktisz földrajzi jellegzetességei, a levegő és az tenger hőmérséklete, valamint a kontinens széljárása egyaránt befolyásolja, hogy mekkora lesz egy évben a tengerjég. Mivel az Antarktiszt nyílt óceán veszi körül, ez utóbbi a legfontosabb tényező.
Az Egyesült Államok Nemzeti Hó- és Jégadatközpontja (NSIDC) szerint a megerősödött nyugati szelek miatt több a jég a déli kontinens körül. A klímaváltozás miatt csökken a légnyomás az Antarktisz fölött, a déli félteke mérsékelt égövében viszont nő, emiatt pedig erősödnek a jeges kontinensen fújó nyugati szelek, befolyásolva a tengeráramlást és a különböző hőmérsékletű vízrétegek átkeveredését.