Óriási hasadékkal kezdődött a jégmező leszakadása

Csak idő kérdése volt, hogy mikor szakad le egy hatalmas jégmező az Antarktisz nyugati részén. A folyamat egy szokatlanul nagy szakadékkal kezdődött, amelyet 2011. október 14-én fedezett fel a NASA IceBridge kutatócsoportja, és most novemberben ért véget. Műhold- és légifelvételekkel mutatjuk be, mi történt ebben a két évben a Déli-sarkvidéken.

A Pine-szigeti gleccser (PIG) nem ér véget az Antarktisz szárazföldjén. Utolsó szakasza, a "nyelve" a tengeren lebeg. Amikor a legutóbbi jégleválásról az első felvételek készültek, a jégben kialakult szakadék 29 kilométer hosszú és átlagosan 80 méter széles volt, mélysége 50-60 méter között változott. Hasonló méretű hasadékok öt-hat évente szoktak kialakulni a gleccser nyelvén, a nyelv évente átlagosan négy kilométeres sebességgel mozog a tenger felé. Az első három kép 2011 októberében készült:

Ezzel a hasadékkal kezdődött. A radarképet a TerraSar-X műhold készítette Forrás: NASA

A felfedezés azért volt izgalmas, mert először nyílt alkalom lépésről lépésre megfigyelni egy ekkora jégtömb leválását. Az alábbi két kép már az IceBridge felderítő repülőgépéről készült. Az elsőt a gép egyik utasa fotózta, a következő pedig a repülő hasára szerelt digitális kamera képe. Ez utóbbin volt látható először, milyen széles a hasadék:

A hasadék madártávlatból Forrás: NASA

A hasadék felülről Forrás: NASA

Egy későbbi radarfelvétel azt mutatja meg, hogy szűk egy év alatt mekkorára nőtt a szakadék a jégben. A felvétel 2012. szeptember 14-én készült:

Forrás: NASA

Az alábbi műholdképen a Pine-szigeti gleccser tágabb környezete látható 2012. október 26-án. Több kilométer hiányzik még ahhoz, hogy a jégmező leváljon a gleccser nyelvéről. Az antarktiszi tavasz miatt alig van úszó jég a gleccser pereme mentén. Ha a perem közvetlenül érintkezik a nyílt tengerrel, az elősegíti a leválást, a tengerjég viszont megtámasztja a gleccser nyelvét. A folyamatot a melegedő tengervíz is gyorsítja.

Forrás: NASA

A jégmező leválásáig végül még egy év telt el. Az első, valós színű fotó 2013. október 28-án készült, ezen már jóval szélesebb a szakadék. A B-31 jelzést kapott jégmező leválását végül november 13-án dokumentálták (második kép). Noha a felvétel a felhők és a köd miatt kicsit elmosódott, egyértelműen látható, hogy mi történt:

Forrás: NASA

Forrás: NASA

Előbb ki kell úsznia az öbölből

A jégmező nagyságát 35-ször 20 kilométeresre becsülik a NASA gleccserkutatói, tehát nagyjából akkora területű, mint a 716 négyzetkilométeres Szingapúr. A B-31 területre 50 százalékkal nagyobb, mint a Pine-szigeti gleccserről korábban levált mezők.

A B-31 további sorsa attól függ, hogy a közvetlenül az antarktiszi partok mentén, az óramutató járásával ellentétes irányba tartó tengeráramlatba kerül, vagy pedig abba a szélesebb áramlatba, amelyik a parttól távolabb, az óramutató járásával megegyező irányban kerüli meg a kontinenst. Előbb viszont az áramlásnak ki kell sodornia a B-31-et a Pine-szigeti-öbölből, ami a méretei miatt valószínűleg lassú folyamat lesz. Ha viszont ez bekövetkezik, és a Drake-átjáróba, a Horn-foktól délre eső vizekre sodródik, akkor veszélyeztetni fogja a hajóforgalmat.