Szinte mindenkinek van olyan ismerőse, aki adott már ki ingatlant vagy lakott albérletben. Sokan irigykednek is azokra, akiknek rendelkezésükre áll egy szabad lakás, amiből, úgymond, könnyű havi fixet tudhat magának. Egy lakás kiadása nem is olyan hatalmas bevételi forrás, mint gondolnánk, amennyiben rendesen adózunk utána.
A magánszemélyeknek kétféle adózási lehetőség áll rendelkezésre. Fizethet 25 százalékos adót, a rezsiköltség után is, illetve az összevont adóalap részeként is, ami az szja-tábla szerint adózik. Utóbbit így azoknak érdemes választaniuk, akik az alsó adózási sávba tartoznak.
Az [origo] egyik régebbi cikkében olvashatunk bővebben arról, hogy legalább egymillió forintos, bérbeadásból származó jövedelem után 14 százalékos egészségügyi hozzájárulást is kell fizetni. A legrosszabb forgatókönyv szerint tehát egy 60 ezres bérleti díjból kevesebb, mint 40 ezer tehető zsebre, amiből még a rezsi negyedét is be kell fizetni - hacsak nem íratjuk a bérlő nevére a mérőórákat. Utóbbi opciót azonban a megkérdezett bérbeadók mindegyike kizárta, hivatkozva a hosszas papírmunkára és arra, hogy nem éreznék magukat biztonságban, ha a közüzemi számlák nem a tulajdonos nevére érkeznének, mivel így nehezebb követni a befizetéseket.
Adóval ráfizetés lenne
Péter szerint - aki maga is feketén adja ki a lakását - amennyiben adózna, lassan neki kéne fizetnie azért, hogy bérbe adhassa az ingatlant. Sok bérlő ugyanis annyira lelakja a lakást, hogy szinte használhatatlanná válik. Olyanok is akadnak, akik nem fizetik ki a számlákat, és tetemes közüzemi tartozást maguk után hagyva angolosan távoznak. Így szerinte alig marad bevétele a lakástulajdonosnak.
A szomszédoktól nem tart, hogy feljelentenék, de azért az eddigi lakóit kioktatta, hogy az egyik családtagjaként kell bemutatkozniuk minden hivatalos személynek. Arról viszont nem volt tudomása, hogy pontosan hogyan és mennyit kell egy magánszemélynek adóznia lakáskiadás után. Miután felvilágosítottuk, még inkább bizonygatta, hogy nem éri meg legálisan eljárni.
Alig sikerült legálisan működő bérleti viszonyt találni
Hosszas kérdezősködés után sikerült csak olyan bérlőt találni, aki biztos benne, hogy a lakástulajdonos adózik a bevétele után. A bérlő és a főbérlő jelen esetben barátok, előbbi azonban egy olyan cégnél dolgozik, ahol jelentős lakbértámogatást kap. Cserébe be kell mutatnia a lakbérről szóló számlát, így a lakástulajdonos hölgy vállalkozásként számláz a bérleményről. Mindketten állítják azonban, hogy az adó benne van a bérleti díjban.
A megkérdezettek közül a legtöbben azt mondták, hogy gyakorlatilag illegálisan laknak, illetve adnak ki lakást. Még olyan esetben is találtunk "feketén" bérbe adót, amikor a munkáltató hozzájárul az albérleti díjhoz, igazolást azonban nem kér arról, hogy a bérbeadó adózik a lakás kiadása után.
Magyarországon a 2006-os személyijövedelemadó-bevallások alapján 65 462 fő fizetett adót ingatlan bérbeadásból származó jövedelme után, mintegy 17,7 milliárd forintértékben. A 2005-ös statisztika szerint 70 ezren fizettek be ilyen címen 17 milliárdot. A legálisan bérbe adott lakások száma tehát egy év alatt közel 5000-rel csökkent, miközben a hirdetések száma gyakorlatilag nem változott.
Szoba "belátással"
Akad olyan lakó is, aki nem a szó megszokott értelmében fizet szállásadójának (aki egyébként nem adózik). Egy 20 éves ifjú hölgynek - az egyszerűség kedvéért nevezzük Ildikónak - nincs pénze kifizetni a havi 40-50 ezer forintot, amennyiért tapasztalatai szerint már bérelhető egy budapesti garzon, viszonylag jó közlekedéssel. A vidéki lány a fővárosban jár főiskolára, és mivel szülei nem tudják támogatni, a szűkös diákhitelből és az "összetanult" ösztöndíjból kéne finanszíroznia mindennapi kiadásait.
Munkát nem mer és nem is szeretne vállalni, mivel szerinte így ugrana az ösztöndíj, és nem lenne ideje egyáltalán a szórakozásra. Ezért választotta azt a lehetőséget, amit egy csoporttársa javasolt neki. A "főbérlője" közel két és félszer idősebb nála. Ildikó szerint nem kifejezetten szexuális szolgáltatást vár a lakbér helyett, sokkal inkább a társaságára vágyik az egyébként elfoglalt, egyedülálló férfi. Így aztán vacsorázni, szórakozni járnak együtt, és csak esetenként fordul elő, hogy tovább is mennek az egyszerű randizásnál.
Ildikó ugyanakkor szerencsésnek érzi magát, mert ismer olyan hasonló cipőben járó fiatal nőket, akiknek nincs lehetőségük arra, hogy egy az övéhez hasonló úriember főbérlőt kifogjanak. A legtöbben nem is tudnak erről a lehetőségről, illetve rögtön a prostitúció jut eszükbe erről a megoldásról, amit ő határozottan elutasít. Elmondása szerint az is elképzelhető, hogy amikor már képes lesz eltartani saját magát, a kapcsolat a főbérlővel továbbra is fennmarad.
Miután Ildikó szerint könnyen lehet hozzá hasonló, rászoruló bérlőt találni, az [origo] megpróbálta feltérképezni a "piacot". Feladtunk egy hirdetést az egyik apróhirdetési portálon, ahol felajánlottunk egy fiktív garzont. A fizetési feltételeket nem adtuk meg, pontosabban felajánlottuk az alternatív módszert, valamelyest burkoltan, de a lehetséges jelentkezők számára egyértelművé téve. A hirdetésre pár napon belül senki nem jelentkezett.
Ingatlan, tőzsde, befektetés
Egyes becslések szerint a kiadó ingatlanok után a bérbeadók alig harmada adózik rendszeresen, pontos kimutatást azonban nem találtunk. Sokak szerint az ingatlan még mindig jó befektetési forma, mások azonban óvnak tőle. Előbbiek egy része a tőzsdére esküszik, a mostani helyzetben azonban nehezen nevezhető kiszámítható bevételi forrásnak a tőzsdézés.
Mások pont a részvényárak lehetséges váratlan zuhanását tekintve döntenek a biztosabbnak tűnő ingatlanvásárlás mellett. A kiadó lakások száma azonban megszámlálhatatlanul sok, és tapasztalt főbérlők szerint mostanában jóval nehezebb albérlőt találni, mint pár évvel ezelőtt, mivel sokan inkább a hitelből vett saját lakás árát törlesztik.