Csak remélhetjük, hogy fizet a szomszéd

Nem sok eszköz van a közös képviselők és a lakástulajdonosok kezében arra, hogy kikényszerítsék a lakótársaktól a közüzemi számlák rendszeres kiegyenlítését. Márpedig ha néhány nagy tartozást felhalmozó adós miatt kikapcsolják a gázt, a pórul járt ártatlanok legfeljebb egy roppant bizonytalan kimenetelű polgári perben követelhetnek kártérítést.

Még a téli hidegben kapcsolták ki a gázt egy 35 lakásos esztergomi társasházban, és azóta sem kapcsolták vissza. A Táti úti lakóközösség több tagja összesen majdnem 2 millió forintra rúgó tartozást halmozott föl, így amikor a szolgáltató ezt megelégelte, azok is fűtés és meleg víz nélkül maradtak, akik mindig pontosan fizettek a fogyasztásuk után.

"Három tulajdonostársnak volt kétszázezer forintnál nagyobb hátraléka, még páran kisebb összegekkel tartoztak, de a lakók hatvan-hetven százaléka rendesen fizetett. A kikapcsolás után mindenkinek egyedi megoldást kellett keresnie" - számolt be az [origo]-nak az eset egyik, névtelenséget kérő kárvallottja.

A kétgyermekes család tagjai kiköltöztek az egyik szobából, a másikat ideiglenesen egy villannyal működtethető olajradiátorral kezdték fűteni, ami köztudottan méregdrága módszer. Beletelt egy időbe, mire sikerült felszereltetni az úgynevezett éjszakai (olcsóbb) áram vételéhez szükséges készüléket, valamint a megfelelő fűtőtesteket.

Éjszakai árammal is sokba kerül

"Az eddigi pluszköltségeink nagyjából félmillió forintot tesznek ki, és természetesen még az éjszakai árammal is jóval drágább a fűtés, mint gázzal. Nagyjából duplaannyiba kerül" - mondta érdeklődésünkre a károsult.

A fent leírtak bárkivel előfordulhatnak, aki nem önálló fogyasztó. A lakók a közös kazán által felhasznált gáz ellenértékét házon belül (a fogyasztás alapján) elosztva egyenlítik ki, a szolgáltatók pedig a társasházzal állnak szerződésben. Ha huzamosabb ideig nem kapják meg a pénzük egy részét, előbb-utóbb elzárják a csapot, függetlenül attól, hány tulajdonos lelkén szárad a tartozás.

A gázszolgáltatók ilyenkor jogszerűen járnak el, csupán három, a földgázellátásról szóló 2008. évi XL. törvény által meghatározott feltételnek kell megfelelniük: az elzáráshoz legalább háromhavi számlatartozás szükséges, emellett előzőleg kötelesek egyeztetést kezdeményezni fizetési haladékról vagy részletfizetési lehetőségről, illetve legalább háromszor értesíteni a fogyasztót.

Egyre többen tartoznak

A Napi Gazdaság épp a napokban írt arról, hogy az energiaszolgáltatók egyre inkább érzik a válság hatását. A csökkenő energiafogyasztás mellett ütemesen nő a kintlévőségük, a fogyasztók fizetési hajlandósága ugyanis soha nem látott szintre csökkent.

"Többször foglalkoztunk már azzal a problémakörrel, amikor vétlen fogyasztók kerülnek bajba adós lakótársaik miatt, de egyelőre nem jutottunk semmire. Úgy tűnik, nincs mit tenni, a társasházaknak kell kikényszeríteni, hogy a tulajdonosok fizessenek" - mondta az [origo]-nak Dietz Gusztávné, az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület elnöke.

Éppen ezért a jogalkotónak a társasházat mint közösséget kellene erősítenie, hogy a tagjaival szemben felléphessen ilyen és akár más, az együttélést ellehetetlenítő esetekben is; hatékonyabb eszközöket kellene biztosítani, mert a jelenlegiek nagyon nehézkesek és lassúak - fűzte hozzá az egyesület elnöke.

Törvényességi felügyelet

Előrelépést jelenthet talán, hogy egy hamarosan életbe lépő törvénymódosítás értelmében a társasházak felett - a társadalmi szervezetekhez hasonlóan - az ügyészség látja el a törvényességi felügyeletet, vagyis vizsgálja a társasház működésének, a közgyűlés határozatainak jogszerűségét. Ez azonban vélhetően kevés - vélekedett Dietz Gusztávné.

Kérdésünkre, hogy más országokban is létezik-e ez a potenciális konfliktusforrás, hangsúlyozta: tőlünk nyugatabbra - amellett, hogy kevesebb embernek vannak mindennapi megélhetési problémái, és persze a díjfizetési kultúra is más - a nagyobb társasházi ingatlanok többsége bérlemény. Ezért amint észleli a tulajdonos, hogy nem fizet a bérlő, kiteszi a lakásból, így annak nincs ideje nagy tartozást fölhalmozni.

Műszaki akadályok

Megkerestük a Magyar Energia Hivatalt (MEH), amely egészen július 1-jéig foglalkozott az energiafelhasználás fogyasztóvédelmi kérdéseivel (azóta a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság átvette a feladatot). A MEH fogyasztóvédelmi főosztályán sem tudtak mást mondani, mint hogy a lakóközösségnek kell rávenni a fizetésre az összes tulajdonost.

A technikai megoldást firtató kérdésünkre azt a választ kaptuk, hogy csak óriási költségeket felemésztő műszaki átalakításokkal - esetenként még úgy sem - lenne megoldható, hogy minden lakásnak külön csapja legyen. Ezt pedig nyilván nem vállalnák a társasházak.

Polgári per a szomszéd ellen

A megelőzés nehézségei persze nem zárják ki, hogy utólag követeljünk kártérítést. Mint említettük, a szolgáltatót nem érdemes perelni, a helyzetet előidéző tulajdonostársak ellen indított polgári per viszont nem biztos, hogy eleve kudarcra ítélt.

"Adott esetben lehet értelme egy ilyen pernek, de nem egyszerű megnyerni. Feltehetően bizonyítani kell nemcsak a kár mértékét (amihez szinte biztosan igazságügyi szakértő szükséges), hanem az ok-okozati összefüggést is. Részletekbe menően igazolva, hogy a társasház ésszerűen gazdálkodott, és átcsoportosítással sem lett volna lehetősége elkerülni a szolgáltatás kikapcsolását" - magyarázta kérdésünkre dr. Kocsis Ildikó ügyvéd.

Mindenkit szorongat a válság

"Mára sok háznak megcsappantak a tartalékai. Vélhetően a gazdasági nehézségek miatt is nőtt például a közös költséggel tartozók aránya 7-ről 9 százalékra" - mondta felvetésünkre Kaplonyi György, a Magyar Társasházkezelők Országos Szakmai Szövetsége (MTOSZSZ) általános alelnöke. Megjegyezte, a szolgáltatók türelmének fogyásán is érezhető, hogy szorítja őket a válság: korábban könnyebben meg lehetett velük állapodni a részletfizetésről.

Leszögezte viszont, hogy a nemfizetés mint jelenség nem a válság következménye. Jóval kisebb az ellenállás, mint 4-5 éve, de sokan még mindig nem hajlandók tudomásul venni, hogy rendszeresen félre kell tenniük. Többnyire a sértődött, dacos ügyfelekkel van gond, nagy baj pedig akkor támad, ha a tulajdonosok legalább 20 százaléka tartozik. Két-három évbe is beletelik, míg egy csődbe ment házat talpra lehet állítani.

Adóshatározó

Három fő típusba tartoznak az adósok: vannak, akik valóban nem tudnak fizetni, ezt jelzik is, velük foglalkozni kell; mások csak hosszabb időszakonként jutnak jelentősebb pénzösszeghez, ezért sokáig tartoznak, mielőtt rendezik a számlákat; és akadnak, akik egyszerűen elfeledkeznek a dologról - sorolta az alelnök.

Az, hogy a tartozások mértéke a szolgáltatás kikapcsolásával fenyeget, a tetemes banki hiteleket fizető tulajdonosok által lakott, fiatalabb épületekben jellemző. A régi házaknak általában van tartalékuk, bár azoknál a nagyobb felújítások sokat felemésztenek.

Bárhol előfordulhat ugyanakkor, hogy az aktuális gázáremelés után megmakacsolják magukat a fogyasztók - különösen, ha nem világos számukra, hogy a gázdíj nem része a közös költségnek. Általában azt sem fogadják jól, ha év végén kiderül, hogy a közös képviselő alultervezte a díjat, ezért azt ki kell pótolni - említette Kaplonyi György.

Fizetési meghagyás, ügyvédi felszólítás

A notórius nemfizetőkkel szemben az első eszköz a fizetési meghagyás, amely, ha nem élnek ellene kifogással, 15 nap alatt jogerőre emelkedik. Ekkor elvileg jöhet a végrehajtás, de a bíróságok nagyon lassan, bonyolultan intézkednek. Volt már rá példa, hogy egy 20 ezer forintos tartozás miatt 3 tárgyalást tartottak - idézte fel a szakember.

Úgy vélte, valamiféle peren kívüli megoldásra lenne inkább szükség - addig is marad az ügyvédi felszólítás, illetve költségének ráterhelése az adósra. Ez szerencsés esetben hetek alatt eredményt hoz, elvégre kevesen vállalják, hogy jelzálogként terheljék rá az adósságot az ingatlanjukra.