Légi fölény és szerb taktika - az iraki és az amerikai stratégia

A türelmes hadviselés, a légierő hatékonysága és a kedvező időjárás segítheti a szövetségeseket, az irakiak rejtőzködése, szárazföldi erejük szétterítése azonban megnehezítheti stratégiájuk megvalósítását. Ha a szövetségesek légi erőfeszítései kudarcot vallanak, és a katonák csak szárazföldön, lépésről lépésre tudják becserkészni az iraki célpontokat, akkor komoly áldozatokra kell számítani - derül ki szakértők elemzéseiből.

Az első napok kudarcai ellenére a szövetségesek műveletei lényegében nem tértek le eddigi nyomvonalukról - írja a The Times brit napilap csütörtöki számában Wesley Clark egykori NATO-tábornok. Clark szerint Szaddám Huszeint ugyan nem sikerült eltávolítani, az iraki katonák sem adták meg magukat tömegesen, a szövetséges légierő azonban a folyamatos csapásokkal lépésről lépésre maga alá gyűrheti az iraki haderőt.

Az egykori katonai vezető szerint ugyanakkor van még mit tenniük a szövetségeseknek, ha sikeres folytatást akarnak. Clark úgy véli, az egyik legfontosabb feladatot még mindig az utánpótlási vonalak biztosítása jelenti. Ha az amerikai és brit csapatok keresztülrohannak egy területen, majd visszatüzelnek a mögöttük felbukkanó iraki fegyveresekre, az nem lesz túl sikeres stratégia - írja a volt tábornok.

Clark úgy véli, a szövetségeseknek türelmesebbnek kellene lenniük, ugyanis lenne elegendő erejük arra, hogy biztosítsák a mögöttük hagyott területeket. Minden egyes célt tévesztett - és civil áldozatokat követelő - támadás újabb és újabb iraki ellenségeket jelent a szövetségesek számára - jegyzi meg.

A legfontosabb kérdés azonban továbbra is az, hogy a szövetségesek egyértelmű légi fölénye elegendő lesz-e ahhoz, hogy megsemmisítsék az iraki Köztársasági Gárda Bagdadnál tartózkodó erőit - hívja fel a figyelmet Clark. Ha az Apache helikopterek, a Harrier és az A10-es repülőgépek eredményesek lesznek, akkor a Köztársasági Gárda napok alatt összeomolhat.

Ha nem, akkor a szövetséges katonáknak gyalog kell felkutatniuk a célpontokat a légierő és a tüzérség számára. Ez azt jelenti, hogy az amerikaiak és britek csak lépésről lépésre, kilométerről kilométerre juthatnak előre, és minden egyes elhibázott lépés áldozatokkal fog járni - írja Clark. Ha az utóbbi forgatókönyv valósul meg, akkor a szövetségeseknek újabb haderőre lesz szükségük. Ezeknek az egységeknek az iraki partraszállása és előrenyomulása persze azt is jelenti egyben, hogy a háború még tovább húzódik.

Az amerikaiak stratégiáját elemzi a BBC munkatársa is. Az amerikai védelmi minisztériumból, a Pentagonból tudósító Nick Childs emlékeztet arra, hogy az amerikai hadvezetés több olyan bírálatot is kapott, hogy az iraki invázió túl kicsi haderővel indult meg, amelyet nem támogatnak valóban nagy tűzerejű fegyverek. Az újságíró szerint a tervekben ugyan az szerepelt, hogy a viszonylag kis szárazföldi haderőt az Apache helikopterekkel ellensúlyozzák, ezek a gépek azonban csak részleges sikert tudtak elérni, ráadásul az egyébként is komoly gondot okozó homokviharokban nem is tudják őket bevetni.

A sokak által hiányolt északi frontot ugyan már megnyitották a szövetségesek, de a BBC munkatársa szerint ez még mindig nem felel meg a Pentagon terveinek. Az eddig megjelent északi haderő ugyanis kisebb és kevésbé felfegyverzett, mint ahogy az az eredeti elképzelésekben szerepelt. Mindenesetre ezek is alkalmasak lehetnek arra, hogy lefoglalják az északon tartózkodó iraki erőket, és ezzel megakadályozzák, hogy Bagdad felé vonuljanak a főváros megerősítésére - teszi hozzá Nick Childs.