Az ombudsman a pszichiátriai gondozókban elkövetett visszásságokról számolt be<br/>

Számos visszásságot tárt fel az állampolgári jogok országgyűlési biztosa hat, pszichiátriai betegeket ápoló-gondozó otthonban, az ott élők emberi jogainak érvényesülésével kapcsolatos vizsgálata során. A vidéki gondozókban elsősorban a szűkös anyagiak miatt nem megfelelő az ellátás, de több helyen kifogásolható a gondozottakkal való bánásmód is.

Gönczöl Katalin - 1996-os hasonló tárgyú vizsgálatának tapasztalatait is felhasználva - 1999 tavaszán a pszichiátriai betegeket ellátó otthonok közül vizsgálatot tartott Kiskunhalason, Bárándon, Mezőkovácsházán, Debrecenben, Füzesabonyban és Szentgotthárdon. A vizsgálat megállapításai alapján az ombudsman 37 egyedi ajánlást, illetve kezdeményezést tett az egyes pszichiátriai beteget ápoló-gondozó otthonok felügyeleti szervének, fenntartójának és az intézményeknek.
Gönczöl Katalin felkérte továbbá az ország valamennyi gyámhivatalának vezetőjét, hogy a gyámhatóságok az eljárásukra vonatkozó jogszabályi előírásokat maradéktalanul tartsák be.

A vizsgálat megállapította, hogy a mezőkovácsházi és a kiskunhalasi otthon nehezen, a füzesabonyi és a bárándi otthon pedig egyáltalán nem közelíthető meg tömegközlekedési eszközzel. A szentgotthárdi otthonban csak részben, a bárándiban egyáltalán nem biztosítottak az akadálymentes közlekedés feltételei. Az ápoltak szükséglet szerinti elkülönítése a mezőkovácsházi, az esztergomi, valamint a kiskunhalasi otthonban nem történt meg. A hatályos jogszabályi előírásoknak megfelelő gondozási egységeket - a kiskunhalasi otthon kivételével - egyik intézményben sem alakították ki.

A bárándi, a debreceni és a füzesabonyi otthonban az egy főre jutó mozgástér nem éri el a jogszabályi előírásoknak megfelelő mértéket. Ezekben az otthonokban, valamint a szentgotthárdi és a kiskunhalasi intézményekben egy szobában négynél több gondozottat is elhelyeztek, ami szintén nem felel meg az előírásoknak. A szentgotthárdi és a bárándi otthonban nincs meg a jogszabályban meghatározott számú, nemenként elkülönített fürdő-, valamint WC-helyiség. A bárándi otthonban nem alakítottak ki intimszobát, egészségügyi elkülönítőt és orvosi szobát.

Gönczöl Katalin megállapította, hogy a bárándi és a mezőkovácsházi otthonban nincs portaszolgálat vagy más ellenőrző rendszer, és ennek hiánya veszélyezteti az intézmény lakóinak életét és testi épségét.
A füzesabonyi, a bárándi, a kiskunhalasi és a debreceni otthonban nem tudják hiánytalanul biztosítani a jogszabályban előírt mennyiségű ruházatot, illetve a tisztálkodáshoz szükséges szereket. A füzesabonyi otthonban nem biztosított a gondozottak gyógyászati segédeszközzel történő ingyenes ellátása.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a füzesabonyi, a bárándi és a kiskunhalasi otthonok vagyonkezeléssel kapcsolatos gyakorlata az érintett gondozottak tulajdonhoz való jogával összefüggésben okoz sérelmet. Ezekben az intézetekben írásbeli meghatalmazás nélkül kezelik a gondozottak költőpénzét. Ugyancsak a tulajdonhoz való jog sérelmét okozza a bárándi otthon azon gyakorlata, amely szerint meghatalmazás nélkül veszik át a gondozottak nyugdíját, illetve a gondnokság alatt álló lakók pénzét látra szóló betétkönyvben helyezték el.

A gondozottakkal való bánásmóddal kapcsolatban Gönczöl Katalin megállapította, hogy a mezőkovácsházi és a kiskunhalasi otthon a kimenőmegvonást büntetésként és nem az eseti orvosi szakvélemény alapján alkalmazza.
A szentgotthárdi otthon magatartási kódexének szabályai, szankciói, valamint a büntetések (kimenőmegvonás, megfigyelőbe történő elhelyezés, pénzbüntetés, pizsamára vetkőztetés) a gondozottak szabad mozgáshoz, a tartózkodási hely szabad megválasztásához, valamint emberi méltóságához való jogát sérti.
A vizsgálat során az is kiderült, hogy a felmerülő egészségügyi feladatok ellátásához, az otthonokban lakók számához viszonyított - jogszabályban előírt - minimálisan szükséges orvosi jelenlétet kizárólag a szentgotthárdi otthonban biztosították.

(MTI)

Ajánló: