Meleg Front vonult át Budapesten<br/>

Ötödik alkalommal rendezték meg Budapesten a Meleg és Leszbikus Fesztivált, amelynek csúcspontjaként július 1-jén szombaton, a világ több nagyvárosához hasonlóan, a fővárosban is megtartották a Meleg Büszkeség Napi felvonulást, amit a Parlament előtti gyepen a nem heteroszexuálisok diszkriminációja elleni demonstráció előzött meg. Ezen alig néhány tucatnyian, a "szivárványos menetben" közel ezren vettek részt, ami világosan mutatja: ebben az országban a melegek, leszbikusok, és transzszexuálisok többségsége még mindig a bujkál.

"Ha büszkék a másságukra, miért viselnek állarcot?" - méltatlankodott egy járókelő, amikor elhaladt mellette az a néhány tucat meleg és leszbikus alkotta menet, amely a Meleg Büszkeség Napja transzparens, illetve a meleg mozgalmat jelképező szivárványszínű zászló mögé felsorakozva a Parlament felé tartott, hogy ott átadják petíciójukat, illetve a szomszédos zöldterület gyepén megtartsák békés demonstrációjukat - a kánikulában lézengők, illetve az ország házába való bejutásra váró turisták kíváncsi pillantásaitól kísérve. A tömegnek kis jóindulattal sem nevezhető "meleg frontosok" persze nem véletlenül takarták el az arcukat: ezzel jelezték, hogy mivel a törvények és a társadalom kirekeszti őket, bujkálni kényszerülnek, megfosztva attól, hogy saját maguk lehessenek, hogy boldogan, békében él(vez)hessék a magánéletüket - mint mások.

A Kossuth téri felszólalásokat a színpad mögött ágaskodó szivárványszínű lufifürtök egy-egy darabjának hangos kipukkanása kísérte. A fűben heverő tüntetők egy része szivárványos lobogót szorongatott a kezében, több transzparenst is láthattunk, melyek toleranciát, egyenlőséget követeltek.
Pálfi Balázs volt a tüntetés első szónoka. A civilben rádiós műsorvezető felolvasta az Országgyűlésnek átadott petíciót, melyet a tüntetőknek nem sikerült közvetlenül egy képviselőnek átadni. A petícióból kiderül, melyek azok a pontok a magyar törvényekben, amelyek ellentmondanak több, Magyarország által is aláírt nemzetközi szerződésnek, és határozottan diszkriminálják a homoszexuálisokat hazánkban. Ilyen hátrányos megkülönböztetésre példa, hogy míg homoszexuális nemi kapcsolatot 14 év alattival folytatni hivatalból üldözendő Magyarországon, addig ez a határ heteroszexuálisok esetén csak 14 év. Ahogy a petíció szövegéből kiderül, ez azt jelenti, hogy két 18 és 17 éves nő kapcsolata üldözendő, míg ha egy 50 éves férfi visz ágyba például egy 14 éves kislányt, az nem. A törvények további visszásságainak kiemelése mellett, tiltakoztak a petíciót aláíró civil szervezetek az Országos Vérellátó Szolgálat előírását is. Vért ugyanis homoszexuálisok a mai magyar gyakorlat szerint nem adhatnak, függetlenül attól, hogy hány partnerük volt, és védekeznek-e. Mindezekből következik, hogy ma Magyarországon "minden egyes előbújás politikai tett".

A kirekesztő törvények, szabályok elleni tiltakozás után a homoszexuálisok elleni türelmetlenség és hétköznapi támadások álltak. "Álarc nélkül szeretnénk élni, de ha levesszük álarcunkat, magamutogatónak bélyegeznek." - mondta a szónok. Beszéde végén a felvonulók valóban levették álarcaikat, így jelezve, nem kívánnak rejtőzködve, félelemben élni. A félelem azonban e gesztussal sem múlhatott el, még a tüntetők között sem, hiszen a Labris nevű leszbikus egyesület nevében senki sem vállalkozott nyíltan szólni. Kiáltványukat ezért egy férfi, Juhász Géza, a Habeas Corpus emberjogi szervezet aktivistája olvasta fel. Beszédét az Öt Kenyér Keresztény Közösség a Homoszexuálisokért nevű szervezet vezetőjének, Birtalan Balázsnak a felszólalása követte. Birtalan beszédében kiemelte: "aki kirekeszt, az nem keresztény". Birtalan később az [*****]-nak elmondta, a katolikusból ökumenikussá vált szervezet 1996-ban alakult, és hetente egyszer, Budapesten tartanak összejöveteleket. Bár hivatalosan egyetlen keresztény egyház sem vesz tudomást róluk, informálisan, négyszemközt, falak mögött, már több egyházi vezető, sőt püspökök is biztosították támogatásukról a szervezetet. Utolsóként a Mások című, homoszexuális lap szerkesztője lépett az emelvényre, hogy felolvassa Bill Clintonnak, az USA elnökének nyilatkozatát. A június 2-án kelt nyilatkozat első sora így hangzik: "A melegek és leszbikusok Amerikában minden területen jelentősen hozzájárultak az ország teljesítményéhez."

A Meleg Büszkeség Napja pont arról szólt, hogy a homoszexuálisok is merjék vállalni nemi identitásukat, így is tiltakozva a megkülönböztetés ellen. Hogy valóban problémát jelent a melegeknek önmaguk nyílt vállalása - a társadalom megvetése miatt - bizonyítja, hogy a tüntetésre rendkívül kevesen jöttek el. Szimpatizánsok sem érkeztek, ismert politikusok közül csupán a szabaddemokrata Tamás Gáspár Miklós jelent meg. Sok újságíró és fotós érkezett viszont, akik egy ilyen kis rendezvényen nem jelentek volna meg, ha nem találtak volna valami kuriózumot az eseményben. Vagyis a tüntetést nem sikerült természetessé tenni, pedig célja pont a másság természetességének társadalmi elfogadtatása lett volna.

A heterótól eltérő szexuális beállítottságot elfogadó világ tehát még messze van, addig marad a polgárjogi harc (amelyben az 1969-es első New York-i meleg zavargás emlékét, és bátor szellemiségét őrző Stonewall mozgalom jár élen), illetve a büszke ünneplés; erre szolgálnak világszerte a Pride Day, vagyis Büszkeség Napi utcai felvonulások, melyeket idén július 1-jén is számos nagyvárosban - többek között a homoszexuálisok iránt nagyfokú toleranciát mutató Kölnben, a hedonista Londonban, ahol kifejezetten divat ma melegnek lenni, és Rómában a World Pride 2000 nyitóeseményeként - megtartottak, így Budapesten is. A Szabadság térről a Romkertig vezető, zömmel fiatalokból álló, közel ezer főt - köztük szép számmal szimpatizánsokat - megmozgató, hosszan kígyózó szivárványszínű lobogóval, motoros rendőrökkel, taxisokkal, fotósok hadával és meglepett, néha elhűlő tekintetekkel kísért felvonulás vidám volt, több fővárosi szórakozóhelyen hajnalig tart ma a buli, egy olyan napon, amikor a melegek is nyíltan próbálhatnak ismerkedni, anélkül, hogy megaláznák őket. "Aki ma eljött, óriási kockázatot vállalt, és az otthon maradókat is képviseli" - mondta az [*****]-nak a Mások szerkesztője.

Magyari Péter - Forrai Krisztián

Ajánló: