Bebizonyosodott Toma András kiléte<br/>

Véglegesen bebizonyosodott, hogy az utolsó magyar hadifogolyként ismertté vált idős férfi az a Toma András, aki 1945-ben tűnt el a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Surjánbokorról. A DNS- és az antropológiai vizsgálatok szerint a tatárföldi elmegyógyintézetből hazaszállított katona és feltételezett rokonai - Toma János és Anna - közötti biológiai azonosság 99,99 százalékos. Toma Andrást a tervek szerint rövidesen előléptetik, s elmaradt illetménye alapján jelentős kárpótlásra is számíthat.

Toma András 1925. december 5-én született a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Újfehértón. Négy- éves korában - miután anyja tüdőbajban meghalt - költöztek apjával a közeli tanyavilág néhány száz lelkes településére, Surjánbokorra. A fiatalember a feltételezések szerint Lengyelországban került orosz hadifogságba.

Az elvégzett DNS- és antropológiai vizsgálatok alapján bebizonyosodott, hogy Toma András az utolsó magyar hadifogolyként megismert férfi.

Az idős ember és féltestvérei között a biológiai rokonság valószínűsége 99,99 százalékos - jelentette be tegnap Lászik András, a Semmelweis Egyetem Igazságügyi Orvostani Intézete DNS-laboratóriumának vezetője.

Mindezt alátámasztja, hogy a Toma testvéreknek az egyik olyan kromoszómája is azonos, amely a nemzetközi tapasztalatok szerint csak ritka esetben fordul elő A szakemberek szerint a féltestvérek ujjlenyomata, a kezek, az ujjak, a körmök formája, orruk, fülük hasonló, felső szemhéjuk redőzete pedig mindhármuknál jellegzetes.

Toma János, a volt hadifogoly féltestvére szerint amikor bátyjukat hazahozták, feltűnő volt a hasonlóság, s csak azért nem jelentkeztek, mert féltek a csalódástól. Korábban közel kétszáz család hitte rokonának az egykori hadifoglyot.

A Toma András katonai múltját feltérképező bizottság időközben azt is megállapította, hogy a férfi nagy valószínűséggel az első magyar hadseregben szolgált, amellyel az egykori Csehszlovákián átvonulva a lengyelországi Auschwitz és Krakkó környékén eshetett hadifogságba 1945 elején.

A kutatások szerint a hadifogságba esett férfit Ukrajnán és Fehéroroszországon keresztül szállították a mai Szentpétervár közelében lévő bogszitogorszki táborba. Toma András 1945 márciusában vakbélgyulladásra utaló tünetekkel a tábori kórházba került, ahonnan hamarosan kiengedték, s a mintegy 1500 kilométerre keletre található Bisztrjagba szállították át.

A vagonokban összezsúfolt hadifoglyok mintegy fele életét veszítette, Toma András azonban túlélte az utat és tábori kórházba került. Végül 1947 januárjában küldték a kotyelnyicsi elmegyógyintézetbe, ahol 53 évig élt.

Erdős László alezredes, az ügyet vizsgáló honvédelmi minisztériumi bizottság tagja közölte: a miniszter döntésének értelmében Toma Andrást 56 évi helytállásért előléptetik, megfelelő módon búcsúztatják el a honvédség állományából és elmaradt illetményét alapul véve anyagi támogatásban részesítik.

A volt hadifogoly felkutatásában és hazahozatalában részt vevő csoport október 23-án Tatárföldre utazik. Öt olyan elmegyógyintézetet keresnek fel, ahol voltak vagy lehettek magyar hadifoglyok.

(Népszava)

Korábban:

(2000. augusztus 8.)