A közbeszerzési törvény csak olyan modellt ismer, mely szerint az ajánlat megtételekor meg kell nevezni azokat a közreműködőket, akik 15 százalékot meghaladó mértékben részesülnek a pályázati összegekből. Abban az esetben pedig, ha ezt az ajánlattevő nem tette meg, az ajánlat érvénytelen. A közbeszerzési törvény szerint nem lehet megtenni, hogy valaki egy fővállalkozásra szerződik, s csak utólag dönti el, kivel dolgozik. A Happy Endnek tehát ajánlatai megtételekor meg kellett volna nevezni minimum a plakátok nyomdáját és a tűzi- játék kivitelezőjét. A közbeszerzési törvény szerint tehát a Happy End ajánlata érvénytelen. (A szerződést még a közbeszerzési törvény módosítása előtti szabályok alapján kellett megkötni. Ma már 10 százalék a közreműködési részvételnél a határ. - A szerk.)
Várday szerint valójában biankó szerződést köttetett a Happy End Produkciós Kft.-vel. Sajnálatos - mondta -, hogy az általános tapasztalatok szerint ma le lehet folytatni úgy közbeszerzési eljárást, hogy az a pályázó nyerjen, akit a kiíró kiszemelt. Végig lehet tehát vinni a gyakorlatban akár egy alibi fővállalkozásra is az eljárást, az előre meghatározott cél érdekében, sorolja tapasztalataira építve a szakértő.
Ezt a véleményt támasztja alá Keller László szocialista képviselő is, mikor emlékeztet a Stumpf Istvántól, a Miniszterelnöki Hivatal miniszterétől kapott válaszra. Ebből ugyanis szerinte kiderül, hogy a Happy Endet fővállalkozóként kezelik. "A Miniszterelnöki Hivatal szerződéses jogviszonyban csak a fővállalkozóval áll, az alvállalkozókkal a fővállalkozó köt szerződést" - mondta Stumpf. Az 1999-ben közbeszerzési eljárás alapján megkötött keretszerződésből azonban nem következik, állítja Keller, hogy a Happy End fővállalkozó, s az sem, hogy az idén is ez a cég láthatta el az augusztus 20-ai ünnepségekkel kapcsolatos szervezési, tervezési és reklámfeladatokat.
Az ajánlattevők a gyakorlatban rendszerint úgy járnak el, sorolta Várday György, hogy minden közreműködőt felsorolnak az ajánlat megtételekor, így eleve elejét veszik annak, hogy bárki bármilyen indokkal megtámadhassa az eljárást. A közbeszerzési döntőbizottságnak egyébként van egy olyan határozata, mely kimondja: az ajánlatkérőnek alapvető érdeke, hogy ismerje a teljesítésben részt vevő személyeket, társaságokat. Ha ez nem teljesül, a törvényben megfogalmazott jogalkotói célkitűzések nem érvényesülhetnek.
A pályázattal kapcsolatosan a szakértő elmondta még, nem az a mérvadó, hogy kik voltak a zsűri tagjai, mert a bírálóbizottság tagjai nem dönthetnek. A bizottság elvileg szakvéleményt készít az eljárást lezáró, határozatot hozó személynek. Az tehát az érdekes, hogy a bizottság milyen szempontok alapján, milyen szakvéleményt adott. Ráadásul a zsűri véleményét a határozatot hozó nem köteles elfogadni, de változtatás esetén a felelősséget vállalnia kell - hangsúlyozta Várday. Keller László szerint azon túl, hogy a szerződés semmissé nyilvánítása érdekében bírósághoz fordulnak, több kérdés is nyitva marad. Hol van például a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (Kehi) felelőssége a Happy End esetében, kérdezi. Ma már nyilvánvaló, hogy törvénytelen eljárás kertében költik el az adófizetők milliárdjait, s mégsem indítanak vizsgálatot, vagy semmisségi eljárást - mondja a képviselő. De az is kérdés, tette hozzá, mit lép, lép-e egyáltalán a miniszterelnök ebben az ügyben, mikor látja, hogy törvénytelen akciókról van szó.
A lap információi szerint felvetődhet az összeférhetetlenség az Ezüsthajó Kft.-t győztesnek javasló 1999-es bírálóbizottság esetében is. Az Ezüsthajó akkor a miniszterelnök és a kormánytagok politikai tevékenységét az utókornak filmen megörökítő pályázaton nyert. A bíráló testületben négy kormányalkalmazott mellett szakértőként részt vett Eckhardt Balázs filmrendező. Eckhardt azonban közvetlen kapcsolatban áll a nyertes Ezüsthajóval. Ő ugyanis az egyik készítője és vezetője a Magyar Televízió Koffer című műsorának, amely éppen az Ezüsthajó saját produkciója. A Koffer című műsorért információk szerint a cég adásonként 2,2 millió forintot kapott. Az Ezüsthajó készíti ezenkívül a köztelevíziónak a Millenniumi Mesék című sorozatot (adásonként 5,4 millióért), a Nem jogerős tévéshow-t (3,3 millió) és a Sikkes című divatmagazint (2,2 millióért).