A Péterfy Sándor utcai kórház aneszteziológusainak közleménye

Egy fuldokló, segítségért kiabáló ember elhallgattatásának két módja van.

1. Dobunk rá még egy malomkövet.

2. Kezet nyújtunk és kisegítjük.

Alulírottak, a Péterfy Sándor Utcai Kórház Központi Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Osztályának dolgozói

csatlakozunk az Országos Baleseti és Sürgősségi Intézet (OBSI) orvosai és szakdolgozói által megfogalmazott és az MTI által 2001. október 4-én, valamint 5-én közzétett nyílt közleményeihez. Az OBSI nyílt közleményeiben megfogalmazott kijelentésekkel teljes terjedelmükben egyetértünk, azok valóságtartalmát magunk is igazoljuk.

Nap mint nap olvassuk a sajtóban és halljuk a médiákban a hamis sikerpropagandát a retorika szintjén kiválóan működő, ám a valóságban agonizáló magyar egészségügyről, valamint az egészségügyi miniszter úr a valóságot feltárók megfélemlítését célzó kijelentéseit. Itt nem egy szűk réteg, a miniszter úr által "rebelliónak és zavarkeltésnek" minősített megmozdulásáról van szó, hanem egy olyan figyelemfelkeltésről, ahol a végletekig elkeseredett egészségügyi dolgozók emelik fel a szavukat és kiáltanak segítségért. Az elkeseredettség mértékét mutatja, hogy ebben a diktatórikus, feudálisjellegű, ezért nehezen és félve megszólaló, pusztán szűk hatalmi orvoscsoport érdekeit kiszolgáló, jelenlegi magyar egészségügyben ezt bátorságukat összeszedve meg merik tenni.

A lelkiismeretünk, a szakma iránti szeretetünk és eskünk késztet minket is arra, hogy felemeljük a szavunkat a betegellátás, a betegek és az egészségügyi dolgozók élete és egészsége érdekében.

Mi a valóság?

1. A központi költségvetés által rendelkezésre bocsátott források jelenleg alkalmatlanok a szakmailag elfogadható egészségügyi ellátás biztosításához. Mindennapos az eszköz-, gyógyszer-, szakdolgozó- és lassan az orvoshiány. A mi osztályunk (a kórház műtőkapacitásához és intenzív betegágyaihoz igazított) szakmai minimum szerinti orvoslétszáma 17-18 fő. Jelenleg 8 orvos igyekszik, sokszor a szakma szabályainak felrúgásával a betegellátást még elfogadható szinten lehetővé tenni. Az elmúlt két évben 9 orvos távozott az osztályunkról a megalázó körülmények miatt, többségük külföldre vagy gazdasági területekre. Sokunknak még

a tavalyi szabadsága is kihasználatlan, hosszú idő óta évente és fejenként 20-30 szabadnap gyűlik össze, amit képtelenek vagyunk kivenni. A betegeket sokszor 24-32 órás folyamatos, pihenő nélküli munka után kell ellátnunk.

2. A gazdasági megszorító intézkedések miatt korlátozott a gyógyszerfelhasználásunk, az eszközök elavultak, a pénzhiány miatt sokszor rossz minőségűek, esetenként életmentő berendezések is hiányoznak. Tudomásul kell venni, hogy egy súlyos beteg intenzív terápiás kezelése akár a napi 1 millió forintot is elérheti! Ennek az összegnek a 2-3-szorosából jelenleg egy hónapig néha 8-9 beteget kell(ene) ellátnunk.

3. A fentiek miatt napi szinten, durván sérülnek a betegek deklaratív alkotmányos alapjogai a "lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez", az egészségügyi szakdolgozók, mint emberek

alapjogai a "lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez", a "pihenéshez, szabadidőhöz, rendszeres fizetett szabadsághoz" és az "olyan jövedelemhez, amely megfelel végzett munkája mennyiségének és minőségének".

A beteg ember jelenleg elfogadható ellátás helyett szólamokat és olyan nyugati delegációk dicséretét kapják, akik alaposan kiválogatott intézményekbe és osztályokra látogatnak és még a "feljavított" osztályokon is udvariasan elámulnak, hogy "ilyen körülmények között mégis milyen jók az elért eredmények"! Ez utóbbi

eredményesség egyelőre az elöregedő és utánpótlás nélküli, sokszor lelkesedésből még gyógyító szakdolgozóknak köszönhető. Az ellátás színvonala azonban minden igyekezetünk ellenére folyamatosan

csökken, a betegek még hazánk gazdasági erejéhez mérten is egyre alacsonyabb szintű ellátásban részesülnek és oda jutottunk, hogy ezzel az "ellátással" a betegek életét és egészségét rendszeresen veszélyeztetjük. A jól képzett szakorvosok menekülnek. Ki külföldre (USA, Anglia, Norvégia, Svédország, ...), ki távol az

egészségügytől. Egy szakorvos képzése az anyagiaktól eltekintve is 11-12 év az egyetemmel együtt. Kórjelző és megdöbbentő, ha végigtekintünk az elmúlt évek felsőoktatási felvételi statisztikáján. Ha elfogyunk, kiöregedünk nem lehet az új szakorvos generációt egy cilinderből elővarázsolni. A trend pedig a jelenlegi egészségügyi koncepciót tekintve ez.

A Péterfy Sándor Utcai Kórház KAITO orvosai

Dr. Rácz Edit

Dr. Kovács György

Dr. Molnár Erika

Dr. Surány Erika

Dr. Molnár Péter

Dr. Kulcsár Zsuzsanna

(OS)